Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7

8 VÉRTES EDIT tén részt vettek a *k- >' %- változásban, s ezek szerint a vogul-osztják % és a magyar Ti- nem ugorkori örökség. Bárczi csak egy példát említ, a serk. %osa% 'Soldat, Kosak' szót, melyet forrása, W. STEINITZ osztják chrestomathiájának szójegyzéke alapján tart orosz jövevényszónak (hasonlóképpen nyilatkozott KARJALAINEN OL. 92). Hangtani meggondolások alapján azonban valószínűbbnek látszik KANNISTO felfogása, mely szerint a 'kozák' szó a vogul és az osztják nyelvjárásokba a tatárból került át (vö. krm., kir., tel., sor., szag., kaz. tatár kazak: WogVok. 93, FUF. XVII, 12—3, 116 további irodalmi utalásokkal).1 Időrendi szempontból ettől

BÁRCZI érvelése még fenntartható lenne, hiszen a kérdéses szó így sem lenne ugorkori átvétel (vö. KANNISTO : FUF. XVII, 211—20; ZSIEAI, FgrBok. 148, 152), de más ellenvetés is hozható fel: az ilyen jövevényszóban talán nem hangfejlődés, hanem hanghelyettesítés jelentkezik. A serk. nyelvjárásban STEINITZ szójegyzékének tanúsága szerint ui. csak egészen új jövevényszók, pl. kol%os 'Kolchos' és kot 'Jahr' kezdődnek ko- hangkapcsolattal, ko- szókezdet a legújabb időkig ismeretlen lehetett, és korábban a jövevényszavak ko- szókezdetét ^o-val helyettesítették.2 (Vö.

MOÓE: III. orsz. m. nyelvészkongr. Bp. 1954, 331, másképp BÁRCZI uo. 341.) BÁRCZI érve, melyet — mint láttuk — egy, másképpen is magyarázható adattal támaszt alá, a ks- > %s- hangfejlődés ugorkori voltát vagy ugorkori megindulását nem teszi teljesen valószínűtlenné. Ráirányítja azonban a figyelmet a LAZICZITJS adta kormeghatározás támadható pontjára: LAZICZIUS csak a finnugor eredetű szavak szókezdő k- hangjával foglalkozott, s ezért — a jövevényszavak figyelmen kívül hagyása miatt — fejtegetéseit ki kell egészítenünk, eredményeit pedig ennek megfelelően revideálnunk. Különösen fontos ez azért, mert legújabban k- kezdetű veláris szavaink finnugor etimológiáját éppen LAZICZIUS közleményei óta fogadják el helyesnek (1. ALH. II, 396 kk.) A palatális szókezdő k- (g), a finnugor eredetű szavakhoz hasonlóan, valamennyi vogul és osztják nyelvjárásban a tatár, zűrjén, szamojéd és orosz jövevényszavakban megmaradt &-nak.3 A

veláris hangrendű zűrjén, tatár, szamojéd jövevényszavakban és a régi orosz jövevényszavakban viszont szókezdő k-hà\ a LAZICZIUS szerinti északi ugor nyelvjárásokban (vog. AK.,FL., Sz., osztjÉ., D.) g-, a déli ugor nyelvjárásokban (vogT., AL., KL., KK., FK.; osztjKel.) k-, ül. a vogP. és Vag. nyj.-ban k- lett.4 Néhány mélyhangú, főként orosz jövevényszó — melyek nyilván a nyelvjárások elkülönülése utáni, de nem egészen új átvételek — nyelvjárásonként különböző módon idomult az obi-ugor nyelvek hangrendszeréhez. Egyes osztják nyelvjárásokban a szókezdő k- megmaradt, de a szó palatálissá vált,5 más nyelvjárásban viszont a szó velaritása maradt meg, s a szókezdet ennek megfelelően g-, k- lett: pl. or. xoMyrb> Trj. M-mu'f, ül. Vj. ka-mut, 0. gvmet, Ko. gämdt, Jg. kamut 'Kumt' (KT. 304a, P.D. 397); KauaKt > Kr. kâ-pà'k, 1 Az osztjKr.

kasa-k alak, (KT. 437a) újabb orosz jövevényszónak látszik, vagy sajtóhiba *kdsamk

helyett. 2 A

chrestomathiában felsorolt többi ko- kezdetű szó kője 'Kaffee', kojka 'Bett', komnaia 'Zimmer' Li jelzetű, vagyis irodalmi nyelvi, tehát írott és nem beszélt nyelvi adat. 3KANNISTO,

WogVok. 11, 13, 14, 25, 27, 28, 37, 39, 40, 43, 52, 62, 63, 64, 67—8; OL. 81, 156 — 7, 165 — 6, 169, 172, 180—1, 210! 4KANNISTO,

WogVok. 83, 84, 86, 93 — 5, 105-6, 110, 124; OL. 31, 45, 51, 52, 59, 91—2, 111. A k- megmaradt és a jövevényszó palatális lett: ÓL. 80—2, 165, 181. 5 Vö.

STEINITZ, G WogVok. 51.