Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Hajdú Péter: A szomojéd sámánok kategóriáiról 51

54 HAJDÚ PÉTER kok szerint ugyanis az elhaltak az alvilág három különböző helyén laknak. A holtak lelkének az alvilágba vezetésekor a jó sámán a szerencsés túlvilági lakóhelyre vezeti a lelkeket, a rossz sámán a középső térségre vezérli, míg az egészen gonosz sámán az alvilág legrosszabb, kezdeti szakaszán hagyja őket (KSVK. II [1922], 99). LEHÍiSALonak a jurák mitológiáról írt munkájából is kiderül, hogy a jurák sámánok tudásuk szerint osztályozhatók, ám leírása az osztályozási rendszernek csak egy-két tagjára terjed ki: „Der unbedeutendste Zauberer ist der «Traumseher» und «der Seher», die die Waldjuraken «die aus dem Wurzelloch Schauenden» nennen. Der erstere sieht im Schlaf vergangene und zukünftige Ereignisse, -der letztere sieht z. B., wenn ein Gast kommt, die Spuren vorher, beim Gelingen des Fanges die Augen des Glücks, d. i. die des Fisches, Renntieres u. a. Sie lesen und gewinnen Klarheit über gute und schlimme Dinge sowie darüber, wann ein jeder Geist Opfer wünscht, und auf Grund davon wirken sie als Opferpriester. Sie schlagen die Trommel nicht *und sind zu so schweren Aufgaben wie die Zurückbringung des gestohlenen Schattens eines Kranken nicht geeignet." (LEHTISALO 1924: 145; 1. még NarSzib. 627.) Ezt a képet kiegészítik G. N. PROKOFJEV közlései, melyeket E. D. PROKOFJEVA használt fel egyik munkájában. E szerint a bolsaja zemljai és jamali jurák sámánok a dob készítésekor leölt rénszarvas húsát annak az istenségnek áldozzák, amelynek a kategóriájába tartozik a sámán: A eudymana (= jen.-szám. 6yátnődd 1. alább) a legfelsőbb istennek Num-nak, a dbRHO ós a caMÖana {— jen.-szám. caeoda) a rossz szellemnek áldoznak (PROKOFJEVA 1951: 145). Ehhez csak azt kell hozzáfűznünk, hogy a közölt dbRHO samánelnevezós nyilván tévedésből szerepel jurák sámán neveként, hiszen hangalaki okokból ez semmi körülmények között sem lehet tundrái jurák forma. A szókezdő á!ugyanis a jurák nyelv e nyelvjárásban ismeretlen: a közölt alak (d'ano) csak jeniszeji-szamojéd lehet. 1.2. Hasonló különbségek vannak a szelkup (osztják-szamojéd) sámánok között is: a tulajdonképpeni, igazi sámán az, aki isteni elrendelés folytán közvetítőként áll az emberek és a szellemvilág között, s ez mindig férfi. Vannak persze olyan férfiak és nők is, akik hivatásszerűen foglalkoznak jóslással vagy betegek gyógyításával, de ezek nem képesek az igazi sámán színvonalát, s egyben címét elérni (DONNER 1923: 143). Az idézett szerző másutt azt jegyzi meg, hogy a jóslás és hasonló feladatok az ún. kisebb sámánok hatáskörébe tartoznak (DONNER, Sip. 242). A szelkup sámán-fokozatokról részletesebben tudósít PROKOFJEVA. Leírása szerint a sámánjelölt, midőn megkapta a dobverőt visszavonul egy üres sátorba, vagy elvonul a puszta tundrára, szóval valamilyen elhagyatott, magányos helyen kezdi gyakorolni a dobolást és a sámánóneklés módját. Ez az az időszak, amikor a szellemekkel ismerkedik, s amikor „halandó ember"-ből (KyAbiAb cÖAbxyn) sámánná (msmbinbl) lesz (PROKOFJEVA 1949: 338). A fiatal sámán ezután részletenként nyeri el teljes felszerelését: a verő után először a dobot, majd a mellvédőt (nagrudnyikot), azután a sámánköpenyt és csizmát, végül a sámán-sapkát ós a botot (i. m. 341). A sapka elnyerése előtt világos és sötét sátorban (tehát tűz mellett ós anélkül) egyaránt működhet. Miután azonban a legnagyobb sámáni fokozat jelvényét, a sapkát megkapta, tűz nélkül már nem varázsolhat (i. m. 338). E leírásból kiviláglik tehát, hogy a szelkup sámánok is különböző erejűek. Vannak híres, öreg, kitanult sámánok, akik