Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - A szerkesztő bizottság: 1945–1960 3

1945—1960 Nem hivatkozhatunk immár majdnem egy évszázadot megért folyóiratunk hagyományaira, midőn a nyelvtudomány kérdéseiben elmélyedni kívánó olvasó előtt egy, a jelenünkkel szorosan összefűződő történelmi eseményt idézünk fel. A Nyelvtudományi Közlemények a múltban sem foglalkozott a napi politika kérdéseivel, és ma sem ez a feladata. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján mégis kötelességünknek érezzük, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. 1945 tavasza számunkra nemcsak a második világháború végét, a régen vágyott békét, hanem egyben történelmi fordulópontot is jelentett. Az ország még a siralmas pusztulás nyomait viselte, városainkban szétbombázott és felrobbantott házak, iskolák, gyárak romjai közt botorkálva kerestük hozzátartozóinkat, értékeinket, de a friss tavaszi szél már új Ígérettel igézett meg bennünket. Éreztük, sőt tudtuk, hogy egy rettenetesen sötét korszak múlott el felettünk, s hogy az soha többé vissza nem tér. Nyomorúságunk közepette —• a kifosztottság és a tönkretettség felismerésének első nyomasztó élménye után — új reményre éledtünk, amely célt és értelmet adott létünknek. A lelkekben felparázsló szikrát a magyar munkásosztály legjava szította s lobbantotta lángra. Szavakba, szavakból pedig tettekbe testesült az, ami minden jó szándékú magyar ember kívánsága volt: mi, a magunk számára, a magunk ízlése szerint, a magunk javára építjük fel az országot. Az a tudat, hogy magunknak dolgozunk, szárnyakat adott az embereknek. Súlyos nehézségek közepette, nélkülözések árán, a nép érdekei ellen acsarkodókkal győzelmes harcot víva jutottunk mindig előbbre. Ki ne emlékeznék e heroikus korszakra, amikor a munka pátosza ejtett rabjául, amikor a „lehetetlen" ismeretlen fogalom volt. Mivel pedig e lázas tevékenység motorja, a feladatok megjelölője, a gazdasági élet helyreállítója a Kommunista Párt volt, népünk szívesen hallgatott a kommunisták szavára, úgy hogy amikor választania kellett, a szocializmus mellett döntött. Felszabadításunk ténye új korszakot nyitott meg a magyar nép történetében, és ez az új korszak a szocializmus építésében előbbre jutva egyre több és egyre nagyszerűbb eredményeket tud felmutatni. Nem szándékunk, hogy a szocialista rendszer győzelmét e helyütt minden vonatkozásában méltassuk. Ha csak arra irányítjuk figyelmünket, ami tudományszakunk területén történt, s ezt összehasonlítjuk az azelőtti állapotokkal, akkor e kicsiny részleten is le tudjuk mérni szocialista rendszerünk fölényét más társadalmigazdasági berendezésekkel szemben. Munkatársaink, olvasóink nagy része közvetlenül tapasztalhatta, mit jelentett Horthy Miklós Magyarországán a ,,tudomány pártolás". Nagyon jól emlékezünk még azokra az időkre, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tudomá-1*