Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Gáldi László: P. Hartmann, Wortart und Aussageform (ism.) 387

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 391 évé par excellence dinamikus, főleg cselekvésmozzanatokat festő nyelv: bár nincs sem flexiója, sem igazi igéje, cselekvésszavai az egész nyelvtani rendszer egyik gócpontját alkotják. 3. Az eszkimóval, pontosabban e nyelvnek az alaszkai (és kisebb mértékben grönlandi) nyelvjárásával foglalkozó harmadik fejezetben HARTMANN-nak kétségtelenül az a legnagyobb érdeme, hogy — észrevehetően mesterének, A. ScHMiTTnek útmutatása nyomán (145)9

— a lehetőséghez képest igyekezett az eszkimó nyelv rendszerét mintegy belülről megragadni s nem indoeurópai sémákba szorítani.10 Sokszor azonban a németre fordítás kényszere a valóságos állapot megragadását Hartmannnak mégis nagyon megnehezítette; éppen ezért az alábbiakban — anélkül, hogy az eszkimó-uráli kapcsolatok kérdését újra felvetnők11

— hadd fordítsunk le magyarra néhány HARTMANN idézte példamondatot és szószerkezetet. Az egész itt leírt eszkimó nyelvállapotra a jelző + jelzett szó kapcsolat jellemző; közvetlenül ezzel a szintagma-típusfal magyarázandó persze nemcsak számos összetétel, pl. igdlo-mio 'Haus-Bewohner'; igdlo-ko 'Haus-Rest, Ruine' (133), hanem a birtokviszony kifejezése is, vö. igdlu-ma gula-a, ami magyarul pontosan annyi mint 'házamnak [a] teteje', bár HARTMANN kénytelen a következő bonyolult magyarázathoz folyamodni: ,,'Haus-es mein-es Dach dessen' ; -ma bezeichnet, dass 'mein Haus' Unterglied [Attribut] zu 'Dach' ist" (135). Ugyanezen szintagma határozza meg a tárgyat tartalmazó mondatok szerkezetét is: a jelöletlen tárgy ugyanis az állítmányként használt nominális alak előtt áll, az állítmány végén pedig a birtokos személyragokhoz hasonló személyjel utal az alanyra: atanera-me piskutsi-a atora-a, HARTMANN nehézkes magyarázata szerint a. m. 'Herrn-seines (eigenen) Willen dessen Tun-sein' [= 'er tat den Willen seines Herrn'] (135), vagyis 'ura akaratai [szó szerint: akarata] tette' [szó szerint: 'az ő tette']. Vagy egyszerűbb példában: pami'd tangerra[q~]ka 'Tochter'seme Sehsachemeine' anstatt 'ich sehe seine Tochter' (136), vagyis 'a lányát [szó szerint: 'lánya'] látom' [szó szerint : látásom']. Voltaképpen mintha az eszkimó nyelv egész ún. tárgyas ragozásában efféle 'széna-kaszálni' típusú szerkezetek lappanganának. Ezzel kapcsolatban hadd hivatkozzunk PINCK régebbi példájára is : teriangniap orssojz takuvá 'der Fuchs sieht (oder sah) den Speck' (SB. Akad. Wien 1905, 285), ami kb. a. m. 'a rókának szalonnalátása' (a „relativus" grönlandi -p, alaszkai -m ragjáról ld. még HARTMANN-nál: 164 kk.). Még az a — nálunk újabban elvi szempontból is megvizsgált — tény (vö. ANTAL L., Mily. LV, 19—21), hogy a magyarban a fiaim-féle alakokban a többesjel megelőzi a birtokos személyragot, pontos párhuzammal igazolható az eszkimóban: itt is — HARTMANN példáját idézve (157) — gitunneraq 'vkinek a fia', qüunnera-ka ( < -aq-ka) 'fiam', qitunneran-ka ( < -at-ka) 'fiaim' (többes számban) és qitunnerag-ka ( < -ak-ka) 'fiaim' (duálisban). Mondanunk is felesleges, hogy pl. a fiaim alak mennyivel világosabb magyarázatot nyújt, mint ha HARTMANN-nak ezt kell írnia: 'S^hne-mir-zugehörig' (i. h.). Még számos részletet idézhetnénk HARTMANN-nak az eszkimó nyelvek szerkezetére vonatkozó elemzéséből; számunkra természetesen azok a legérdekesebbek, amelyek strukturális egyezéseket mutatnak az uráli nyelvekkel is. Nem annyira „névszó" és ,,ige" számos egyezésére gondolunk ezúttal (146; e^zel kapcsolatban maga HARTMANN is megjegyzi, hogy minden eszkimó ige voltaképpen nomen actionis vagy participium), hanem például az eszkimó esetrendszerre, amelyet — a már érintett relativus-on kívül, melynek többnyire geniti vus-féle jelentése van — négy ,,adverbialis eset" alkot: localis, ablativus, vialis és terminális (166). Valamennyinek — a localis kivételével, melynek végződése a sing.-ban -me, a plur.-ban -ne (i. h.) — terjedelmes, hogy úgy mondjuk hangtanilag i,tartalmas" ragja van: (abl. -mik, -nik ; vialis: -kun, -gun, pl. qaya-kun 'kajakkal, kajak segítségével'; terminális: -mun, -nun), ami talán arra mutat, hogy a névszókhoz eredeti -9 A legfontosabb elvi szempontokat szerzőnk A. SCHMITT következő cikkéből merítette : Der nominale Charakter des sogenannten Verbums der Eskimosprache : Kuhn's Zeitschr. 73 (1956), 27—45. Egyéb forrásai L. L. HAMMERICH, Personalendungen und Verbalsystem im Eskimoischen. Kopenhagen 1936; J. HINZ, Grammar and Vocabulary of the Eskimo Language, Betlehem PA. 1944, 2. kiadás 1955; W. THALBITZER, Eskimo: BOAS: Handbook of American Indián Languages. Bulletin 40/1, 967 — 1069. Washington 1911. 10 Persze nagyon tanulságos lett volna az ázsiai eszkimók egyszerűbbnek vélt mondatszerkesztését is összevetni az alaszkai és a grönlandi szintagmatípusokkal; erre az érdekes kérdésre azonban egyelőre csupán egyetlen jegyzet utal (126 1., 193. j.). 11 Ld. e kérdés bibliográfiáját a 125. 1. 188. jegyzetében. 12*