Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Gáldi László: Cercetări de Lingvistică (ism.) 392

392 ISMERTETÉSEK — SZEMLE leg önálló adverbiumok ízesültek; ez a folyamat egyébként napjainkban is folytatódik, amennyiben számos térszínnevet jelentő szó mintegy névutóként járulhat a relativusban álló alapszóhoz (169). Tisztázottnak mondható az esetrag és birtokos személyrag sorrendje is: a sorrend a magyarból ismertnek felel meg, tehát ilora-n-ka-ne 'Freund-en meinen-bei' olyanféle alakulat, mint barátaimnál (169). Nem követhettük minden részletében HARTMANN három párhuzamos elemzését; anyagfeltáró módszerét azonban talán az elmondottak is érzékeltették. Most befejezésül felkeli vetnünk egy gondolatot. Mindazoknak, akik — mint HARTMANN — egy-egy nyelvállapot leírását nem ama szigorúan strukturalista elvek szerint végzik, melyeknek alkalmazását például a Language mellékleteiként közölt leíró nyelvtanokban találjuk, tehát akiknek már előadásuk módja következtében is kevésbé kell ragaszkodniuk a kizárólagosan szinkron leírásnak kissé rideg szempontjaihoz, érdemes lenne fontolóra venniük, nem világítaná-e meg Jobban mindeme kevéssé ismert nyelvi rendszerek mibenlétét legalább egy-egy nyelvtörténeti kitekintés, egy-egy jelenség előzményeinek és esetleg eredetének diachronikus feltárása. Azt hisszük, szinchronia és diachionia efféle óvatos összekapcsolása nem bontaná meg az elemzés egységét, sőt éppen ellenkezőleg, legalább részben magyarázatát adná a szigorú diachroniában csupán leírható, de alig magyarázható jelenségeknek. S még egy elv alkalmazása lenne hasznos: folyamodjunk lehetőleg mindig beszólt nyelvi példákhoz s ne bibliai példamondatokhoz, melyeknek távoli nyelvekre fordítása sokszor lehet erőltetett és mesterkélt, anélkül azonban, hogy e szinte stilisztikai jellegű mozzanatokat az általános nyelvészet művelője észrevenni és kiküszöbölni képes volna. GÁLDI LÁSZLÓ Cercetári de Lingvisticá Anul IH. Ianuarie—decembrie 1958. Academia Repűblicii Populäre Romíné. Filiala Cluj. Institutul de Lingvisticá. 327 1. A Román Népköztársaság Akadémiájának kolozsvári fiókja gazdag tartalommal adta ki évkönyvének harmadik kötetét, amely egyben megemlékezés EMIL PETROVICI akadémikus 60. születésnapjáról. Amint D. MACREA köszöntője (11 — 6) is hangsúlyozza, PETROVICI a legkiválóbb élő román nyelvészek egyike; különösen dialektológiai kutatásai (1. e kötetben egy dél-moldvai nyelvjárás hangrendszerének leírását: 119 — 34) és aromán nyelvatlasszal kapcsolatos gyűjtői és szerkesztői tevékenysége fogják sokáig a román nyelvtudomány egyik legszebb korszakát jelenteni. Munkásságának sokoldalúságát nálunk is jól ismerik; Budapesten magyar nyelven tartott előadásai nagy érdeklődést és rokonszenvet keltettek iránta, s ezt a rokonszenvet tovább táplálja, melengeti most ez az évkönyv, mely nagy gonddal és hozzáértéssel tárja föl a magyar—román nyelvi és művelődési kapcsolatok számos területét. Alábbi összefoglalásunkkal is elsősorban ezekre a kutatásokra szeretnők felhívni olvasóink figyelmét. Mielőtt azonban a magyar vonatkozásokat tárgyalnék, hadd tekintsük át röviden egyrészt a kötet néhány általános nyelvészeti adalékát, másrészt pedig azokat a román nyelvészeti vonatkozású cikkeket, melyekből elvi tanulságok is szűrhetők le. Két cikk, E. CÍMPEANTJ adaléka, valamint L. és M. SECHE közös közleménye lexikológiai vonatkozású: az előbbiből (Unele problème privind rolul cuvíntului ín cunoastere. 161 — 73) különösen érdekes az indulatszók (163) és a segédszók (165 — 6) lexikális jellegének vizsgálata. Érinti CÍMPEANTJ az onomatopoeiák szófaji jellegét is (163); abban persze aligha érthetünk vele egyet, hogy az efféle szók „a fogalomalkotás fokára még nem jutottak el" (i. h.). — Az expresszív szók vizsgálatában kétségtelenül messzebbre jut a másik cikk (Cu privire la legatura dintre sensul si foima cuvintelor onomatopeice. 185 — 97), melyben L. és M. SECHE különösen a hangutánzó- és hangfestő szók alakváltozatainak gazdagságával foglalkozik (189 kk.). — D. D. DRASOVEANTJ az alany és az állítmány logikai kapcsolatát vizsgálja (Despie natura raportului dintie subiect si prédicat. 177 — 83), s megállapítja, hogy e viszony alapvonása nem a mellérendelés, hanem az a tény, hogy az állítmány alárendelt viszonyban van az alannyal szemben. A román nyelv őstörténetével kapcsolatos kérdéseket két közlemény fejtegeti. A Balkán-félsziget praelatin etnikumára vonatkozik az I. I. Russué (Studii illiriee. Hl. 89—107), aki az illír nyelv satem-jellegét igyekszik igazolni, de az albánt nem az illírből, hanem a trákból származtatja. G. GITJGLEA a romanizáció korába nyúl vissza (Elemente pentru a cunoaste istoria formárii limbii si poporului romín, 53—61), s néhány gazdasági