Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Gáldi László: P. Hartmann, Wortart und Aussageform (ism.) 387

390 ISMERTETÉSEK .— SZEMLE tieid'). Ennek alapján a maláji mondatot HARTMANN így próbálja megértetni: 'du-ichst- ? Sünden deine' (67), vagyis 'te *énezed-e [magadénak ismered-e el] a bűneidet?'. 2. Az elsősorban lexikális és szintaktikaiadé nem morfológiai!) eszközöket hasznosító, indonéz állapot után több tekintetben fejlettebb grammatizálást mutat az egyik ismert szudáni nyelv, az évé. HARTMANN kalauza ezúttal elsősorban mestere, D. WESTERMANN, akinek három művére történik utalás, köztük évé-német szójegyzékére (Grammatik der Ewe-Sprache. Berlin 1907; Die Sudansprachen. Hamburg 1911; Wörterbuch der Ewe-Sprache. Berlin 1905, 1954). Ezenkívül a szerző hasznosított számos fontos feldolgozást, például P. MERIGGI egyik érdekes cikkét (La structure des langues groupantes: Psychologie du langage. 1933, Paris, 185 kk., az évé-ről: 212 kk.), amely jórészt szintén WESTERMANN megfigyelésein alapul. HARTMANN azonban számos tekintetben merészebben fogalmaz, mint a csupán gyakorlati célokat szem előtt tartó WESTERMANN, s míg emez még hol 4, hol 8 „szófajt" vélt felismerni ebben az afrikai nyelvben is, HARTMANN utal egyrészt nomen és verbum alaki azonosságára (vö. kú "Tod' és 'sterben', zo „Fuss, Geher' és 'gehen' 78), másrészt pedig arra a tényie, "hogy a mi igéinknek megfelelő töveket elsősorban kísérőszók (névmások, valamint temporális vonatkozású igék) különböztetik meg a világosabban nominális jellegű szavaktól (79). Mindezt persze HARTMANN azzal is érthetőbbé tehette volna az indoeurópai nyelvek ismerői számára, ha legalább itt-ott utal az évé-típusú afrikai nyelvek közép-amerikai „vetületeire", többek közt a francia-kreol nyelvjárásokra, melyeknek nyugat-afrikai szubsztrátuma régóta közismert.6 Mindenesetie az évében egész sor olyan jelenséget találunk, aminek a malájban nyoma sincs. Ilyen mindenekelőtt a fonológiai értékű zenei hangsúly (80 kk.), mely különösen a szóképzésben jut nagy szerephez; az enklitikus, vagyis a tárgyszók végéhez járuló artikulus, amely itt is deiktikus elemből, mégpedig közelre mutatóból fejlődött ki (pl. ame 'Mensch' ame-á vagy ame-lá 'der Mensen (da, hier)' (87), a pluralist jelző -wo 'Ők' névmás, amely a főnevek végéhez járul (vö. ame-wo 'Mensch-en'; ame-á-wo 'Mensch-die-en, die(se) Menschen 87);6 az attributiv és praedikatív szintagma világos elválása, esetleg külön alakkal (ati Iá ko 'der Baum [ist] hoch'; ati koko Iá 'der hohe Baum' 92); a nyugalmi állapotot jelölő szó (le), amely betölti a létige (97, 111) és a vhol levésre, tartózkodásra mutató elöljárószó funkcióit (118), stb. Meglepő módon nem említi HARTMANN a maga helyén a fokozás kifejezését valamely 'felülmúl' jelentésű „ige" (pl. wú) segítségével,7 részletesen foglalkozik azonban azokkal a cselekvésszó-csoportokkal, melyek a különböző idők grammatikai jelölésére szolgálnak. A puszta cselekvésszó többnyire aoristos-értékű (100); a szokásosan ismétlődő cselekvés jelzésére az „igetőhöz" járuló na 'weilen, sich aufhalten' szolgál (103), a befejezett cselekvés jelzésére a vo 'fertig sein' szó (i. h.), végül a jövő idő kifejezésére vá (á) (i. h.), mely 'kommen' jelentésű, és funkció szempontjából a francia il va pleuvoir típusú szerkezetekben jelentkező «a-val vethető össze. Érdekes módon egyes bővítménytípusoknak is cselekvésszók felelnek meg: az 'adni' jelentésű ná fejezi ki,8 az instrumentalist (eszköz- és állapothatározót) pedig a 'venni' jelentésű tsó (119); a 'das Kind kam mit Weinen...' mondatkezdet tehát mellérendelésszerűen így szerkesztendő: „Kinddas nahm Weinen kam- •.' (i. h.). Az ún. „Akkusativ des Zieles" (nach, hin zu, bis) kifejezésére szintén ige szolgál, az 'elérni' jelentésű dé. Mindez arra mutat, hogy az 5 A régebbi irodalmat idéztem Esquisse de la structure grammaticale des patois français-créoles c. tanulmányomban (Zeitschr. f. franz. Sprache u. Lit. L VHI, 257 — 95); az afrikai szubsztrátum kérdésével először a HI. romanisztikai kongresszuson foglalkoztam (Revue de Linguistique Romane IX, 336—45), majd később a kopenhágai néprajzi kongresszus nyelvészeti szakosztályában (1938) és a párizsi általános nyelvészeti kongresszuson (1948). A szubsztrátum jelentőségét kissé túlozza, de megbízható új franciakreol adatokat közöl S. SYLVAIN, Le créole haïtien. Port-au-Prince 1936. Vö. még É\ JOURDAIN, DU français aux parlers créoles. Paris, 1956, 288 kk. (a Martinique szigetén beszélt francia-kreol nyelvről). « Vö. a Haiti szigetén beszélt francia-kreolban is: bét 'állat', bét-la 'az állat', bét-yo (vö. fr. nyelvjárási ieux, a. m. 'eux') 'állatok', bét-la-yo 'az állatok' (SYLVAIN, i. m. 27). 7 Vö.

SYLVAIN, i. m. 50; a haiti francia-kreolban is: ti Hê passé-m „il est plus riche que moi". A wû szóelem használatáról HARTMANN-nál másutt esik szó, az eszkimó fokozással kapcsolatban. 8 Vö.

é'ná ga-m 'er gab Geld mir'; é'gblb nya ná áme 'er sagt(e) Wort gab Mensch', vagyis 'er sagte dem Menschen das Wort' (115). A haiti kreolban a francia (nyelvjárási) baiüer ige játszik hasonló szerepet : Pa poté-l ba zót 'il le leur apportera' (SYLVAIN, i. m. 62,. szó szerint: 'il va porter le bailler autres').