Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - A. Kövesi Magda: Adalékok rokonságneveink történetéhez 281
282 A. KÖVESI MAGDA zattal idősebb férfirokonai (1. STEINITZ, i. m. 323). így vált a jaj egyénítő elnevezésből —• csoportnévvé, egy korkülönbségen alapuló oldalági rokonságot meghatározó elnevezésből a rokonok egy körülhatárolt csoportjának közös nevévé. STEINITZ felfogása bennünket is közelebb vitt a magyar rokonsági terminológia néhány vitatott eredetű tagjának megfejtéséhez. Ezek: a nálam idősebb férfi és nőtestvér elnevezésére szolgáló bátya és néne szavaink. Az ún. osztályozó rokonsági rendszer ezen két tagja körül ugyanis nagyon sok még a tisztázni való. Bátya 1. Abból, hogy a finnugor rokonsági elnevezések legjellemzőbb sajátságául éppen a korkülönbségre utalást jelöltük meg, természetszerűleg adódnék az az elgondolás, hogy a bátya szó — mint rokonsági neveink zöme — nyelvünk finnugor alaprétegéhez tartoznék. A helyzet pedig korántsem áll így, mint ahogy kutatóinknak e kérdésben elfoglalt és ma is bizonytalan álláspontja mutatja. A bátya szó eredetét a legkülönbözőbb nyelvekben keresték nyelvészeink: A szanszkrit bhrata-ból magyarázza KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR (1. erre SCHMIDT J. utalását: Nyr. L, 36); a szkr. bándhu 'Verwandter, Angehöriger' szóból pedig MUNKÁCSI (ÁKE. 153). Ezek az egyeztetések hangtani szempontból elfogadhatatlanok (1. EtSz. I, 314; VASMER, RussEtymWb. I, 62). Hasonlóképpen elvethető hangtani meggondolásokból a törökből való származtatás lehetősége is, amelynek főképpen VÁMBÉRY ÁRMIN volt a hirdetője (NyK. VIII, 129, MagyEred. 331, 412, 668). A török eredet ellen foglal állást az EtSz. (i. h.), BÁRCZI (SZÓÍSZ.) és MoÓR is (MNy. L, 74; ALH. II, 437—9). A bátya szó finnugor eredeztetése BUDENZ nevéhez fűződik, aki egyezteti azt az oszt], pacta, paga 'feleség bátyja'; md. bata, mdE. pata 'bátya, nagybátya'; 'néne, nagynéne'; votj. bece 'Bruder'; zürj. bat' 'atya' szavakkal (NyK. VI, 445), A fgr. eredetre hajlik: HALÁSZ: Nyr. XII, 100; ASBÓTH, SzlSz. 16; BEKÉ; Nyr. LXXIV, 219, 344 és KNIEZSA is, abból a meggondolásból kiindulva, hogy a magyar szónak megfelelő alakok más fgr. nyelvekben is megtalálhatók, és „rokonságot jelentő szó fgr. eredete különben is valószínűbb". (SzlJöv. 1/2, 795.) Azt hiszem a kérdés ilyetén eldöntése kissé leegyszerűsítené rokonságneveink kutatását, hiszen ha vitatott eredetű rokonságneveinkhez finnugor megfelelőket keresnénk, zömükhöz bizonyára találnánk is. Ám tudjuk, hogy rokonságneveink között szép számmal vannak szláv (déd, unoka, mostoha, mátka, (?) bátya, bácsi,1 nyoszolyálány, koma: MOÓR: MNy. L, 74), német (sógor, sógornő), sőt kaukázusi ( ? öcs, hug) eredetűek is.2 A BuDENz-től felsorolt rokonnyelvi megfelelők azonban általában idegen eredetűeknek bizonyultak. Az osztj. pacta és votj. bece török, a zürj. &atf"Vater' orosz eredetű (1. WICHM.—UOT., Wortsch. 10a). Orosz eredetűnek kell tarta-1 MOÓR, a bátya, bácsi szót megkérdőjelezi. 2 L. ezekről MUNKÁCSI, ÁKE. 495, 356; legújabban MOÓR E.: ALH. IX, 175.
