Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Sal Éva: Az ugor első szótagi nyílt *ä hangról 243

AZ UGOR ELSŐ SZŐTAGI NTÊÙT *1 HANGRÓL 245 hosszúságát nem vihetjük vissza nagyon régi időre. Nem látszik ősinek a hoszszú és rövid magánhangzóknak a vogulban nagyon gyakori váltakozása sem, amelyet STEINITZ (GWogVok. 330 kk.) részletesen vizsgál, hogy milyen körülmények között fordul elő (nyílt, zárt szótag stb.). STEINITZ (i. m. 266) is elismeri, hogy sokszor nehéz, sőt majdnem lehetetlen megállapítani, hogy pl. ősvog. *ë-t, vagy *e-t képvisel-e egy szó. Ilyenkor az osztjákkal való összehasonlítás segít, de természetesen ez sem old meg minden nehézséget. De szerinte, minthogy az őávog. *é és *s között nagyon szoros a kapcsolat „ist. . . die Entscheidung für den einen oder anderen Vokal für die Sprachgeschichte nicht von wesentlicher Bedeutung". Az osztják és a vogul kvantitás valóban igen gyakran egyezik, igen gyakran azonban nem. Előfordul, hogy az obi-ugor nyelvekben az időtartam szempontjából azonos magánhangzót találunk, s ennek alapján a magyarban hosszú vokálist várnánk, már amennyiben az ugorra két magánhangzó hosszúságot tennénk föl. BÁRCZI (Hangtört.2 82) írja: ,,A magyar magánhangzórendszer magyarázatához alapnyelvi hosszú magánhangzók föltevése nem szükséges." Szerintem a föltett finnugorkori kétféle (hosszú rövid) időtartam az ugor korra már eltűnt, ezért csak egy (rövid) kvantitás fokozattal számolok. A STEINITZ áltál kikövetkeztetett ős vogul hangoknak tehát csak a minőségét veszem figyelembe, de a mennyiségét nem. Kivételt képez az osztják, ahol az *ö és *o, valamint az *e ós *d hangok szétválasztása azért volt szükséges, mert STEINITZ (UAJb. XXVIII, 233 kk.) külön tárgyalja az obiugor *o-ket és említést tesz az obi-ugor *é-ről is. Ezeknek a hangoknak *o, illetőleg *a a folytatója az osztjákban. Föltevésem szerint az alábbi szavak első szótagjában az ugor korban *ä volt. Hogy ennek a korszaknak egész ideje alatt, vagy csak a végén, azt egyelőre nem lehet eldönteni. Mindenesetre, ahol a finnben *ä-t találunk, ott az elő-Ugorra is föltehető ez a hang. — Az etimológiák magyar tagja minden esetben az ugor *ä-t képviseli, ezért ezt külön nem jelzem. Adattár3 1. egér ~vog. (STEIN., GWogVok. 266) AL. terjkêrt, KL. tärjkärt, Szo. tarjkdr, K. tär\kdr ~ os zt j. (OL. 160) DN. te'rjoar, Trj. A#Mr)lidr', V. lorjkdr', Vj. iorjlcdr", Ni. ler\kdf, Kaz. AsrjGdr', 0. Iqrjgdr; (PAAS.—DONN. 2471) K. tèr\kdr, J. A<Xr\okodor. 2. el- : elő — v o g. (WV. 41) AK. ëlt, P. lëht, ÉVag., DVag. ïht, AL. Ut, FL. Ui't 'vorne, früher', (WV. 148) AK., KK., FK. êjn, P. ilcln, ÉVag. iä In, AL. Un, ALT. il In, FL., Szo. s In 'vorne, weitet vorne; ferner' ~osztj. (OL. 212) DN. i't, Trj. CIA,

V., Vj. iT, Ni. {et, Kaz. jp% (OL. 213) DT. dt 'vorder'. 3. R. ellik 'steigen' — v o g. (WV. 7) TJ. täls, TCs. MAS, AK. tnàoUè, KK. tôàls, P. tnàjuis, ÉVag. tühls, DVag. toâls, AL. ton AS, KL. tnals, FL., Szo. täls 'er setzte sich (in ein boot, aufs pferd)'; TJ. telè'm, TCs. tejiè-m 'ich werde mich setzen (in ein boot, aufs pferd)', AK. tàolsdm, KK. Vàlsdm, FK. tôàlsam, 3 Az

etimológiák közismertek, ezért lelőhelyüket nem idézem. Néhány kétes vagy problematikus egyeztetést nem vettem figyelembe. — WV. = WogVok. 3 Nyelvtudományi Közlemények LXII.