Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7
20 VÉRTES EDIT dés, hogy vannak-e veláris ~ palatális szópárok az obi-ugor nyelvekben, feltétlenül további vizsgálatot igényel és érdemel. Természetesen a magyar dialektológiának is — mint már említettük —, hozzá kellene járulnia a kérdés sikeres megoldásához. A h- ^h- kezdetű szavak földrajzi eloszlását, legrégibb előfordulását, eredet szerinti megoszlását, valamint különböző eredetű szavaink vokalizmusának nyelvjárási váltakozását s több további felmerült kérdés tisztázását a magyar nyelvjáráskutatásnak kellene elvégeznie. Sajnálom, hogy e kérdés vizsgálatára nem néhány évvel később került sor, mert akkor talán a MSzFgrE. cikkei alapján néhány ma még rregoldatlan problémára mást lehetne válaszolni (pl. komp ^homp -mp-je esetében), de egyúttal azt is sajnálom, hogy a problémák egy része nem hamarább merült fel, mert talán a nyelvatlasz anyaggyűjtésekor egy-két olyan szót is figyelembe lehetett volna venni, melyeknek tüzetesebb megismerése finnugor szempontból is jelentős*, VERTES EniT •Dolgozatomat a Magyar Nyelvtudományi Társaság Finnugor szakosztályának 1960. február 23-án tartott felolvasó ülésén mutattam be. A felolvasás utáni beszélgetésünk során BENKŐ LORÁND tett néhány olyan megjegyzést, amelyek után szükségesnek látszik a következőket leszögeznem: A fentiekben nem vontam kétségbe, hogy expresszív eredetű szó finnugor eredetű lehet, s benne a szókezdő fgr. *k- magyar veláris szavakban is megmaradhatott &-nak. Ezt azonban nem merném ,,hangszabály"-szeiú megfelelésként számon tartani. Véleményem szerint az expresszivitás magyarázatul szolgálhat arra, hogy egy szó miért maradt ki a hangfejlődési tendencia követéséből; adott esetben azt jelenti, hogy expresszív veláris hangrendű szóban a szókezdő k- akár az uráli kor óta mindig k- lehetett. Az ilyen szavakra azonban nem lehet analógiaként hivatkozni nem expresszív kő- szókezdetű etimológiák finnugor eredetének bizonyításakor, éppen úgy, ahogy tücsöknek, trücsök, ptrücsök neve, vagy a tüsszent ige prüsszent, trüsszent alakváltozata nem bizonyíték arra, hogy a magyar nyelv a szókezdő mássalhangzókapcsolatokat régóta ismeri és eltűri. A kajla ^ hajlik és a hûny ^ kúm szópárral kapcsolatosan módosítani kell az előadásban elhangzott és fent közölt fogalmazásomat. A magyar nyelv járásközi k- +*-> hszókezdeti váltakozás, valamint az -m- ~ -ny- meglétét fent sem vontam kétségbe. BENKŐ LoRÁNDnak feltétlenül igaza van abban, hogy finnugor eredetű szóban a magyar nyelvjárások történetében bármikor bekövetkezhetett akár a k- <-^ h- akár az -m- <~ •ny- váltakozás. Minthogy ismeretlen eredetű jövevényszavainkban a k- ^ h- és az -m- ~ -ny- váltakozásra is van példa, úgy természetesen finnugor eredetű szavaink is részt vehettek e váltakozásban, anélkül azonban, hogy a k- ősi örökség lenne bennük. Az ugor eredetű hajlik igének lehetnek kajla, kajlád, kajsza stb. származékai, melyek finnugor eredetű tőből a magyar nyelv külön életében keletkeztek, de ezek nem bizonyíthatják á fgr. *k- magyar k- fejleményét veláris hangrendű szavainkban. Minthogy BENKŐ véleménye szerint a kajla ^ csajla lehet expresszív szó, így. akár finnugor örökség szókezdő k- hangja, akár nyelvjárási fejlődés, finnugor hangfejlődési tendencia, ill. egy fejlődési hatás regresszív tendenciája győzelmének kimutatására nem alkalmas példa. • -A huny r ^ kúm esete még bonyolultabb, itt ugyanis a h- ^ k- és az -ny- r^ -mváltakozás is teljes bizonyossággal csak magyar nyelvjárásközi fejleményként magyarázható. A kúm változatnak sem a &- kezdőhangja, sem a szóközépi -w-je közvetlenül nem egyeztethető a huny finnugor megfelelőivel. A kúm alak a húny-n&k a magyar nyelvben keletkezett változata lehet, de szerintem inkább expresszív eredetű szó. Lehetséges természetesan, hogy a kúm változatot azért vélem expresszív szónak, mert a köznyelvi huny alakhoz képest számomra hangulati többletet tartalmaz. Ezen lehet vitatkozni. A kúm expresszív eredetét azonban talán alátámaszthatja az a körülmény, hogy a MTSz. és az UMTSz. a kúm ige kúmik változatát is több helyütt közli, holott a huny igének nincs ikes változata, továbbá a származékok túlnyomó többségé csak h- kezdetű azokan a vidékeken is, ahol az alapigét csak k-, vagy k- és h- kezdőhanggal is feljegyezték.
