Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7

VAN-E A FINNUGOR «ff-XAK K- FEJLEMÉNYE MÉLYHANGŰ SZAVAINKBAN? '21 FOKOS DÁVID azt a kérdést vetette fel, hogy nem lehet-e a magyar szavak palatális ~* veláris finnugor megfelelésein túlmenően a tőszótagbeli a, o, u stb. hangok finnugor megfeleléseinek sorában is valamilyen különbséget kimutatni. Már E. ITKONEN is rámutatott arra, hogy az ugor magánhangzók megfelelései viszonyai mennyivel bonyolultabbak, mint a finn-permi nyelvekben levők (FUF. XXXI, 150). Ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy a magyar helyzet sok szempontból még tisztázatlanabb, mint a vogul, vagy az osztják; jelenleg a vogulból a T.-ra, ill. az osztjákból a V.-ra szokás hivatkozni, mint a legarchaikusabb vokalizmusú nyelvjárásra. A magyarban pl. a kapar, N. kopor esetében (vö. még kupori) eddigi ismereteink szerint nem tudjuk megmondani, melyik tükrözi a legősibb nyelvállapotot, az a, az o, vagy az u hangzós alakváltozat, a köznyelvi vagy valamelyik népnyelvi adat. VF