Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7
VAN-E A FINNUGOR *MAK K- FEJLEMÉNYE MÉLYHANG-Ű" SZAVAINKBAN? 11 LAZICZIITS szerint ,,a k- változat... fonémmé válását könnyen megérthetjük. ... Az önállósulásához itt sem kellett egyéb, mint hogy az előbb képzett k- (k-) változat a másik rovására terjeszkedjék, vagyis olyan helyzetben is lehetségessé váljék, amelyben eladdig csak k- állhatott. Ilyesmi — mondjuk — idegen szavak átvételénél könnyen megeshetett" (MNyTK. 33:98). Az osztják -ból KÀBJÂLAINEN számos zűrjén és orosz jövevényszót említ, melyben kután Ni. u, Kaz. q (OL. 71, 76—7), ill. orosz, tatár jövevényszóban DN. a (OL. 32, 42) található. KARJALAINEN adatai az É. és a D. nyelvjárásra korlátozódnak,17 vagyis azokra a nyelvjárásokra, melyekben ma nincs, vagy csak gyér nyomokban van magánhangzóilleszkedés. Feltehető tehát, hogy a szókezdő finnugor *k- fonómahasadása egy palatálisabb és egy velárisabb hangra összefügghet a hangzóilleszkedés megszűnésével is. Megjegyzendő, hogy a keleti nyelvjárásokban, melyekben van magánhangzóilleszkedés, palatális szó belsejében vagy végén is csak k, velárisokban csak k fordul elő. Ami viszont a vogult illeti, STEINITZ is következtet a szóközépi x hangokból a mellettük álló magánhangzó eredeti hangszínére (GWogVok. 37, 165, 167, 168, 251). A jelenleg legjobban ismert keleti osztják nyelvjárásban, a V.-ban még a ragokban is palatális szóban csak k-: veláris szóban csak k- fordul elő (vö. VÉRTES E.: NyK. LXI, 430—3). A hangrendi illeszkedés szempontjából kevésbé szigorú szurguti nyelvjárásokban is illeszkedik a loc. ós az abl. ragja. sőt a translativusban a vokálison kívül a k- hangon is látszik a szó hangrendje. Az osztjákban együtt jár a vokális harmónia hiánya és a k-: x- fonémapár az E. és a D. nyelvjárásokban, ill. a hangzóilleszkedés és az egységes k- hanga keleti nyelvjárásokban. Hasonlóképpen a vogulban is: a magánhangzóharmóniát nem ismerő E. nyelvjárásokban (FL., Sz.) és az AK.-ban van k- : %- fonémapár; a magánhangzóharmóniát szigorúan követő T., továbbá a Vág. nyelvjárások viszont megőrizték a szókezdő *k-t egységes hangnak. Igaz, hogy ezzel szemben az AL. -ban a k- : k- fonéma pár, holott van magánhangzóilleszkedés, a KK.-ban, az FK. és a P. nyelvjárásban egységes maradt a k-, noha eltűnt a magánhangzóilleszkedés. STEINITZ szerint a vogT. és az osztj.V.—Vj., Szurg. magánhangzó illeszkedés megőrzött régiség (GWogVok. 153, OstjVok. 11). Tekintettel arra, hogy a finn nyelvészek, és köztük éppen a vokalizmus kutatója, E. ITKONEN a finnt tekinti a legkonzervatívabb vokalizmusú nyelvnek, feltétlenül felül kellene vizsgálni a magánhangzóilleszkedésre vonatkozó eddigi negatív megállapításokat,18 annál is inkább, minthogy úgy látszik, az archaikus magánhangzórendszerű nyelvek, ill. nyelvjárások őrizték meg. A *k- hangok szempontjából ez azért lenne fontos, mert az obi-ugorban éppen a konzervatív nyelvjárásokban (osztjKel., vogT., továbbá P., Vag., KK., FK.) nem történt meg a finnugor *kesetén a fonémahasadás. Ezek után fel kell vetni a kérdést, elfogadható-e LAZICZIITS következtetése, amely szerint az ugor alapnyelvben történt volna a fgr. *k- fonéma 17 Vj. adat csak egy van, s talán az is sajtóhiba, vö. Vj. Ua'mt iw' 'Peitsche' (OL. 31), de ugyanaz a szó a szótárban hátrább képzett k-val és veláris redukált magánhangzóval: Jcvmf iw" (KT. 306b), vö. még fent. 18 ZSIRAI fokozatos belső fejlődést látott az illeszkedés kialakulásában (FgrRok. 34).
