Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Az uráli számnevek problémája 111
AZ UBÄIil SZÁMNEVEK PROBLÉMÁJA 115 valószínűség szerint még nincsenek számnevek, még kevésbé képzelhető el számrendszer megléte. Ezt egyebek között az is igazolja, hogy a finnugorságon, illetőleg a szamojédságon belül kétségtelen egyezések állapíthatók meg az egyes finnugor nyelvek, illetőleg az egyes szamojéd nyelvek számnevei között. Ha azonban a számításba jövő finnugor számneveket a maguk összességében vetjük egybe a szamojéd nyelvek számneveivel, nem lehet számunkra kétséges, hogy azok két, egymástól független rendszert alkotnak. Azt is meg kell itt említenünk, hogy a finnugor nyelveknek is csupán hatig vannak eredeti közös számneveik,8 pedig a finnugor egység felbomlása mintegy 2000 esztendővel későbbi időpontra tehető, mint az uráli egység megszűnése. Közvetve ez a körülmény is arra mutat, hogy az uráli korban aligha alakulhattak ki még a számfogalmak. Hiszen a finnugor egység felbomlása idején, tehát körülbelül 2000 év elteltével a finnugorságban is még csupán néhány számnév volt „készen"! Pedig a felbomlás előtti finnugor ősnép a kultúrának már lényegesen magasabb fokára jutott el, mint az uráli.9 Mint láttuk, SETÄLÄ azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy az eredeti közös uráli számnevek veszendőbe mentek. Vele szemben viszont a mi véleményünk az, hogy az uráli korban semmiképpen nem lehettek még számnévi funkcióban megszilárdult szavak, mert ha lettek volna, belőlük mindkét nyelvcsaládnak örökölnie kellett volna — legalább töredékesen — valamit. Az uráli korra vonatkozólag azonban mégis fel kell tennünk, hogy valamiféle számlálás már akkor is lehetett, hiszen a kezdetleges neolit kultúrájú népek is használnak már bizonyos szavakat mennyiségek jelölésére, miként azt a néprajzi kutatások egybehangzóan igazolják. Ilyen vonatkozásban esetleg találhatunk bizonyos etimológiai összefüggéseket a .finnugor és a szamojéd nyelvek között. Ezek természetesen csupán halvány nyomok, hiszen sok ezer esztendő előtti állapotokról van szó. Éppen ezért tudatában vagyunk annak, hogy e nyomoknak csak hipotetikus értékük van. 7. Az eddigiek alapján a soron következő kérdést így fogalmazhatjuk meg: milyen mennyiségj elölő szavak lehettek mégis az uráli korban? A számnevek magasabbrendű formáit és a számrendszereket a szükségszerűség, a számolás szükségessé válása teremtette meg.10 Nehéz volna elkép-8 A finnugor nyelvek számneveit lásd: J. SZINNYEI, FgrSprw.2 92—5; Uő., NyH 139. * A finnugor együttélés korára vonatkozólag lásd: E. N. SETÄLÄ: Suomen suku I, 130-48. i° Erre vonatkozólag F. BOAS (The Mind of Primitive Man. 9. kiadás. 1955, 218—9) a következőket mondja: „As is well known, languages exist in which the numerals do not exceed three or four. It has been inferred from this that the people speaking these languages are not capable of forming the concept of higher numbers. I think this interprétation of the existing conditions is quite erroneous. People like the South American Indians (among whom these defective numéral Systems are found), or like the Eskimo (whose old System of numbers probably did not exceed ten), are presumably not in need of higher numerical expressions, because there are not many objects that they hâve to count. On the other hand, just as soon as these same people find themselves in contact with civilization, and when they acquire standards of value that hâve to be counted, they adopt with perfect ease higher numerals from other languages, and develop a more or less perfect System of counting. This does not mean that every individual who in 8*
