Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Az uráli számnevek problémája 111

114 KOVÁCS EEBENO spezifischen und unsystematischen Zahlbestimmungen ähnlicher Art wie schw. vàla, vara 'Bündel von 10 getrockneten Fischen', aschw. dihur (lateinischen Ursprungs) 'Bündel von 10 Häuten', aschw., dän. snes '20 Stücke (bes. von Fischen)', schw. timmer, fi. ki(i)htelys '40 Stücke (von Häuten)'; aus solchen Bezeichnungen entwickeln sich dann leicht wirkliche generelle Zahlwörter, die ältere Zahlwörter verdrängen können, z. B. russ. sorok '40'." Mint COLLINDER fejtegetéseiből s kritikai megjegyzéseiből látjuk, a finnugor és a szamojéd nyelveknek egyetlen olyan számnevük sincsen, amelyek etimológiai azonossága minden kétséget kizáróan bizonyítható volna. Másrészt pedig figyelemre méltó CoLLiNDERnek az a megállapítása, hogy a számlálás valószínűleg régebbi múltra tekint vissza, mint a számrendszer. Ezzel COLLINDER bizonyára arra utal, hogy a számnevek az indoeurópai—uráli ősrokonság kérdésében másodrendű fontosságúak. Vagy pedig másként fogalmazva meg a kérdést: olyan távoli korban, mint a feltett indoeurópai—uráli együttélés kora, még aligha beszélhetünk mai értelemben vett számnevekről. 5. De térjünk vissza az uráli számnevek kérdéséhez. Ha kiindulópontnak CASTRÉN szamojéd nyelvtanát (1854) tekintjük, akkor a kérdésnek több mint száz esztendős múltja van. Ez alatt az idő alatt a nyelvtudomány semmi határozott eredményt nem tudott elérni a finnugor és a szamojéd számnevek összefüggéseit illetően. Mindössze egy negatívum az eddigi kutatások eredménye, mégpedig az, hogy a számnevek terén semmiféle biztos kapcsolat nem állapítható meg a finnugor és a szamojéd nyelvek között. Ennek a körülménynek a felismerése azonban nem azt jelenti, hogy egyszersmind — ha ez így van — meg is kell szüntetnünk a további kutatásokat e területen. Vessük fel inkább a következő kérdést: vajon nem az-e az eddigi negatív eredmények oka, hogy nem megfelelő módszerrel nyúltak ehhez a problémához? 6. Nos, az eddigi kutatók — finnugor és szamojéd relációban — úgyszólván egyáltalán nem számoltak egy igen fontos körülménnyel: primitív viszonyok közepette élő népeknél a számnevek a fejlődésnek még igen alacsony fokán állanak, s a szó valódi értelmében még nem is tekinthetők igazi számneveknek. SETÄLÄ — mint fentebb láttuk — utal ugyan erre, de egészen mellékesen, s nem vonja le az esetleg levonható konzekvenciákat. Pedig igen valószínű, hogy a kezdetleges — legfeljebb neolit —műveltségű uráli korban a számfogalmak a kialakulásnak még csak a kezdeti stádiumában lehettek, következésképpen ebben a korban még nem lehet szó számnevekről, még kevésbé számrendszerről. Véleményünk szerint az eddigi eredménytelenség oka éppen abban rejlik, hogy a kérdéssel foglalkozó kutatók két olyan rendszer között kerestek kapcsolatokat, amelyek — ha a konkrét történeti és társadalmi körülményeket kellően mérlegeljük — valószínűleg csak külön kezdetekből, külön utakon fejlődhettek ki, s ezért nem is lehetnek közöttük genetikus kapcsolatok. Ha ez igaz, nyilvánvaló, hogy miért jártak negatív eredményekkel az eddigi kísérletek. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a finnugor és a szamojéd nyelveknek azért nincsenek közös számneveik, mert az uráli korban minden