Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Az uráli számnevek problémája 111
KOVÁCS: AZ URÁLI SZÁMNEVEK PROBLÉMÁJA 111 felelően kell értenünk, azt megerősíti LEHTISALO jurák-szamojéd adata (szótárának 216. és 448. lapján). Az ott idézett szamojéd mondat fordítása: „Kamerad, lass uns nach zwei Richtungen gehen, für eine Weile [trennen wir uns], guten Schlaf !" (jmôi 'Schlaf, Traum'; más szó a jïïëpts" 'Leben' uo. 128), és LEHTISALO hozzáteszi: ,,(sagt der Samojede abends beim Abschiednehmen)" (448), illetőleg „(sagt man beim Abschiednehmen)" (216); a 145. lapon is: „es-sei guter Schlaf! (sagen die Samojeden beim Abschiednehmen)". * Ezzel az itt szóba került obiugor-szamojéd szólással kapcsolatban még azt szeretném megjegyezni, hogy ilyen egyezés nemcsak szamojéd és obi-ugor szólások közt, hanem szamojéd és zűrjén szólások közt is gyakori. Érdemes itt még egy, az álommal kapcsolatos szamojéd-zűrjén egyező szólásra rámutatni. LEHTISALO (316) egy jurák-szamojéd mondatot közöl „fi." (= folklór) jelzéssel a következő fordítással: „hinfort werden wir einander wohl im Schlaf treffen". A mondatot mi úgy érteimeznők, hogy 'ezentúl legfeljebb álmodni fogunk egymásról, csak álomban fogjuk egymást látni'. Hogy azonban ez a szólás ma már nem választékos, ritkább kifejezésmód, hanem a köznyelvnek rendes eleme lehet, arra a zürjénből következtethetünk; a vicsegdai nyelvjárásból a következő két adatot jegyeztem fel (SyrjWb. 1198): veten ad'd'ziéni 'egymást ritkán látni', veten ad'dzislam tekéd 'mi (ón és te) ritkán (tkp. [csak] álomban) látjuk egymást' (vet 'álom; Traum, somnium'). FOKOS DÁVID Az uráli számnevek problémája* 1. A finnugor és a szamojéd nyelvek között oly nagyszámú strukturális és lexikális egyezést tártak fel mostanáig a kutatások, hogy szükségképpen ezeknek az egyezéseknek a genetikus összefüggésére kell gondolnunk. Más szóval: fel kell tennünk, hogy a finnugor és a szamojéd nyelvek egy közös alapnyelvből származnak. Egyszersmind természetszerűleg azt is fel kell tennünk, hogy ezt a közös alapnyelvet valamilyen nép beszélte is. Azt a hipotetikus alapnyelvet, amelyet a finnugor és a szamojéd népek ősei az egység idején beszéltek, „uráli" alapnyelvnek szokás nevezni, az együttélés korát pedig „uráli" kornak. Az uráli kor vége hozzávetőlegesen az i. e. IV. évezredre tehető.1 2. Az uráli ősnép kultúrája »— a szókincs ós az őstörténeti kutatások tanúbizonysága szerint — legfeljebb neolit jellegű kultúra lehetett.2 Ez a körülmény, mint látni fogjuk, igen fontos, azért hangsúlyozzuk már itt elöljáróban is. 3. Sajátos módon a finnugor ós a szamojéd nyelvek között a számnevek terén mindeddig úgyszólván semmilyen egyezést sem sikerült megállapítani. * L. még: ALH. X/l—2: 117-29. 1Lásd: BÁECZI GÉZA, Magyar hangtörténet2 5 — 6. 2 Erre vonatkozólag lásd: E. N. SETÄLÄ, Zur Frage nach, der Verwandtschaft der finnisch-ugrischen und samojedischen Sprachen: JSFOu. XXX/5. — Uo. Suomensukuisten kansojen esihistoria: Suomen suku I, 122—30. 1. — Továbbá még: A. M. TALLGBEN, Suomalais-ugrilainen muinaistiede : Uo. 190—211. 1.
