Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai, jelentéstani és szintaktikai adalékok 101
110 FOKOS DÁVID STEINITZ (OVd. II, 38—9). Ilyen jellemző megnyilvánulása az egymást mintegy vonzó képzeteknek (pl. 5 és 6; 10 és 20) a következő is: „Die zwei guten Schuhe aus dem Hackenfell eines Rentierochsen zog ich Schaitan an meine fünfzehigen Fusse (wët tujpd tujdrj hur 'ötújjú ujjas láb'), an meine sechszehigen Füsse (%üt tujpd tupf] hur 'hatujjú ujjas láb') zog ich Schaitan sie an" (STEINITZ, i. m. I, 343, 1. még uo. I, 365, II, 42); „mit meiner fünffingrigen Hand; mit meiner sechsfingrigen Hand" (uo. I, 345; 1. még uo. I, 375, 394, II, 42); ,,mit ihrem zehnzahnigen Mund singt sie, mit ihrem zwanzigzahnigen Mund singt sie" (uo. I, 409, 421). A mi esetünkben is a parallel szó csak forma; ez pedig, minthogy a jelentés itt nem döntő, alakilag könnyen megváltozhatott. (A párhuzamos gondolatritmusnak ez a faja a mongol népköltészetben sem ritka; 1. POPPE: ÜAJb. XXX, 222—4.) Ugyanaz a felfogás, melyet a vogul és osztják 'él-hál' szólásban láttunk (az életfolyamatnak olyan szemlélete, hogy az ébrenlét és az alvás az életnek két fontos, szinte legfontosabb, legjellemzőbb állapota v. megnyilvánulása), tükröződik a következő zűrjén mondatokban: (az elbeszélés a rókáról és a nyúlról szól és róluk mondja:) „És ők alszanak. És következő nap eltöltik a napot. És esteledik. És ők lefekszenek aludni" (Volksdichtung der Komi 194); éppígy: naja uzisni, olisni 'ők aludtak, éltek' (uo. 195). Jellemző ebből az alvás, álom fontosságát kiemelő szempontból az osztják búcsúköszöntés is: (KAPJ.—TOIV. 119, 167) idm ö0m 'lebe wohl!' (eig. 'guten Schlaf). Ezzel a többször félreértett szólással kapcsolatban KABJALAINEN (OL. 100) megjegyzi: „AHLQVIST (ebenso PATKANOV U. a.) hat das ostj. jim-üiym als 'gutes Leben' aufgefasst. Das ostj. Wort für 'Leben' lautet jedoch anders, und in der angeführten Wendung bedeutet uiym 'Traum, -gesicht'. (Ebenso in wog. jàmès iïlêm, woraus MUNKÁCSI (SZILASI) gleichfalls 'Leben' gemacht hat.) Ein Wort wie AHLQV. uiym, PATK. üdém, üdem 'Sein, Dasein' gibt es meines Wissens im Ost jakischen nicht; in dem Satze AHLQV. uiym %atlet 'Tage des Daseins, Zeit' ist uiym sichtlich ein Part, prät." (Másképpen PAAS.—DONN. 160: osztj. ötrni 'álom, alvás', de idm ö'tdm jelentése szerinte 'jó életet!' Vö. még AHLQV. vog. jomas-ölim väram 'Abschied nehmen (mit den Worten jomas ölen sei gut od. glücklich'.) Érdekes, hogy ebben a formulában (miként az itt tárgyalt vogul szólásban a %ölei' igének) itt az 'álom' jelentésű osztj. szónak az eredeti jelentése is elhomályosul és ma 'lebe wohl! gute Reise!' is lehet a jelentése, mindamellett, hogy az eredeti jelentése — mint láttuk — 'guten Schlaf!', npHHTHaro CHa!' (1. KAPJ.—Toiv. 167). (Lehet, hogy az AHLQV., PATK. említette 'élet' jelentést maga a közlő adta meg.) —L. még STEINITZ, OstjGr. 165: jäm utóm (Gruss beim Abschied; eig. 'guter Traum') 'lebewohl!'; jäm utdm werta 'sich verabschieden'. De MuNKÁcsinál is_ olvassuk: msi ás jâmds üldml 'Isten veled!' (VNGy. IV, 426), sátdrin %átdl-kastdl ás jamas üldml 'az ezredik napig ismét jó álmot! = Isten veled örökre!' (uo. 424). Vö. még: fi;g igmas ülum nlesn! ' lebe wohl (tkp. 'lebe wieder guten Schlaf!') (KANN.—LIIM. I, 262, 438). Talán a mi „jó álmokat!", német „träume süss!" búcsúkívánságunkban is az álomnak, alvásnak ez a fontos szerepe jut kifejezésre.7 Hogy az osztj. búcsúzkodók valóban 'jó alvást, jó álmot', és nem 'jó életet' kívánnak egymásnak, és hogy az itt tárgyalt vogul szólást is ennek meg-7 A kalmük-mongolban is (valószínűleg szintén „jó éjszakát!" jelentésben): san züdü bárdi ypntn!_ 'gute Nacht und schöne Träume!' (RAMST., KalmWb. 484) tkp. 'szép (v. jó) álmot' (züdn 'Traum, Trugbild').
