Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai, jelentéstani és szintaktikai adalékok 101
108 FOKOS DÁVID Ha tehát az obi-ugor szerkezetekből semmiképpen sem tudunk egy eltűnt genitivusi ragot kikövetkeztetni, még kevésbé tudjuk persze BEKÉt abban követni, hogy tényként állapítja meg, hogy az obi-ugor nyelvek genitivusi n-je „eltűnésének oka, hogy a lativusnak és a lokativusnak a ragjával egybeesett". Csak mellékesen jegyzem meg ezzel kapcsolatban a következőt: Egyáltalán nem mondható meglepőnek, hogy az obi-ugor nyelvekben nem alkalmaznak az itt szóban levő szerkezetekben a birtokviszony jelölésére (a birtokos személyragokon kívül) külön genitivusi ragot. Azok a nyelvek, az obi-ugor nyelvek, amelyek oly sűrűn élnek ma is ragtalan határozókkal (1. NyK. LVIII, 67—71) — pedig, éppúgy mint a többi fgr. nyelvnek, nekik is vannak határozói ragjaik — nem igen érezhették — és szemmelláthatólag ma sem érzik -.— szükségét annak, hogy külön ragot alkalmazzanak olyan kapcsolatokban, amelyekben a mondatbeli viszony amúgyis meg volt jelölve (szórend, szólam, majd birtokos személyrag segítségével), mint ahogyan más rokon nyelvek is megelégedtek ezekkel a viszonyítási eszközökkel. És ahogyan a ragtalan határozókat egy ősibb állapot emlékeinek kell tekintenünk (a ragos határozókkal szemben), ugyanúgy a jelöletlen (csak szórend, hangsúly segítségével jelölt) birtokos szerkezeteket még a birtokos személyragos ('a ló feje') szerkezeteknél is ősibbnek kell tartanunk. Az ősi állapotnak az emlékét őrzik az olyan szerkezetek, mint vog. Üsir} -àtdr ajkä yürdm pl' 'a Városbeli-fejedelem öreg három fia' (VNGy. III, 96), osztj. tandal-igi %àtna 'a Tandal-öreg házába' (PÁPAY, Nyelvtan. 65), és még a birtokos személyragos szerkezetek is csak későbbi fejlődésnek az eredményei, ősi genitivusi -n ragos birtokos jelzőről az obi-ugor nyelvekben tehát ezért sem beszélhetnénk. 14. A manysi 'él-hál' jelentésű összefoglaló összetétel Emlékezetes, hogy a címben jelzett msi összetétel vagy párhuzamos szólás dolgában KANNISTO más véleményen volt mint MUNKÁCSI. MUNKÁCSI a VogNGy.I. kötetének 4. lapján közölt vogul mondatot: ekwäi' ajkäi' elä %ölei', elä áléi' így fordította: 'az asszony és örege továbbá boldogok, továbbra élnek', és a yölei' igét (uo. 181) a %öl 'bőség, gazdagság' szóval kapcsolta össze. Ezzel szemben KANNISTO (FŰF. VIII., Anz. 202) szerint a %ölei' íráshiba %ülei' helyett; az *álei' yűlei' szólást pedig (amelyet — mint megjegyzi — ő is följegyzett)6 így értelmezi: 'élnek, hálnak (éjt töltenek)'. MUNKÁCSI ( VogNGy. II, 760) ekkor arra hivatkozott, hogy a %uli ( ~ magy. hál) jelentése csak 'meghál, valahol hál', és így nem alkalmas parallel szava az 'élni' szónak, erre a szerepre a %uji 'fekszik' szó volna alkalmas, aminthogy ilyen összefüggésben valóban ez az ige gyakrabban használatos a vogul népmesékben; pl. áls k'ujâs 'élt, feküdt'. Csakugyan KANNISTO szövegeiben éppen ezzel az utóbbi szólással találkozunk gyakran; pl. án öli, an hxuii '[sie] lebt jetzt, wohnt jetzt' (KANN.—LIIMOLA III, 54; a szöveghez fűződő jegyzet szerint az utóbbi ige jelentése 'schläft, liegt', pl. kgujazt 'sie schliefen' uo. 54), ölii koii '[er] lebt (und) wohnt' (uo. 57, tkp. 'leiTt (und) liegt'); tng öla0,Jng %6ia0 '[sie] leben so, wohnen so' (uo. 80; 'leben so, liegen so' uo. 226); áAst, kôià-st '[sie] waren und lebten' (uo. 198; tkp. 'waren (und) schliefen [od. 6 Vö. pl. KANN.—LIIMOLA I, 234, 263, 432.
