Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai, jelentéstani és szintaktikai adalékok 101

ETIMOLÓGIAI, JELENTÉSTANI ÉS SZINTAKTIKAI ADALÉKOK 107 hatte einen Sohn' (KANN.—LIIM. III, 156); T. Em ßaiAg'r\ ßgrd'm lkam 'ich kann nicht absteigen (III, 181, tkp. 'meine Möglichkeit, abzusteigen, ist nicht'); osztj.: mala mou nhr\%oi ï-sidi rötl ol 'bármely vidékre való embernek szintén van nemzetsége' (PÁPAY, Nyelvtanulm. 37); {ordn andàm-hi 'ha erőd nincs' (172). Ezek a mondatok pontosabb fordításban így hangzanak: 'Khaisz[nak a] medveölő fegyvere sok (van; vagy más értelmezéssel: 'Khaisz — az ő medveölő fegyvere sok' 1. NyK. LVIII, 76); 'a császár fia létezett, volt'; 'az én leszálló erőm nem létezik'; 'valamely vidék emberének a nemzetsége létezik, van'; 'ha erőd nincs meg, nem létezik'. Ezek a szerkezetek tehát mindössze abban különböznek az apa háza, a ló feje féléktől, hogy a birtokos jelző és a birtokszó közé más mondatrész van közbeszúrva. Ez persze semmit sem változtat a szerkezet lényegén. A ,,Pórí lányok szép hajáról" (Mikszáth: Jó pal.), ,,Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el a Mátra egyik erdőséges ága" (Pet. Salgó) (1. SIMONYI, i. m. 165) birtokos szerkezet dolgában semmiben sem különbözik „a lányok haja", ,,a Mátra ága" szerkezetektől; a birtokos szerkezet két főnévből áll, bármelyik tag, vagy akár mindkét tag elé tehetünk jelzőt: „az apa szép v. újonnan épült háza", ,,az önfeláldozó anya hálás gyermeke", ,,a ház észak felé néző ablaka", ,,a gyermek egyik legsikerültebb rajza" stb. (Hogy közbeszúrt modatrészek mennyire nem bontják meg az eredeti szerkezetet, arra vonatkozólag 1. pl. NyK. LIX, 173-5.) Mégis egészen más eredményre jut a vogul-osztjákra nézve BEKÉ (i. h. 89). Ott meglepetésünkre ezt olvassuk: ,,. . .az a körülmény, hogy a birtokos és a birtok egymástól más mondatrészekkel el lehet választva, arra vall, hogy egykor az obi-ugor nyelvekben is meg kellett lennie a finnugor -n genitivusragnak. Eltűnésének oka, hogy a lativusnak és a lokativusnak a ragjával egybeesett." Természetesen az egyszerűbb szerkezetből kell kiindulnunk. Vagy megvolt az apa háza, a ló feje féle szerkezetekben is a genitivusi -n, vagy az apa szép háza, a ló nagy feje szerkezetekben sem lehetett meg. De vajon volt, lehetett-e az apa háza, aló feje félékben finnugor genitivusi -n? Nem kívánunk a finnugor gen. -n kérdéséről szólni. Már régóta — fgr. vonatkozásban különösen RAVILA óta4 —

másképp látjuk ezt a kérdést, mint ahogyan még SIMONYI (i. m. 137—9) látta. Ami az obi-ugor nyelveket illeti, semmi alapja, semmi jele sincs annak, hogy ott egy elveszett elemmel kellene számolnunk. Ugyanolyan joggal a magyar az apa szép háza, a ló nagy feje •szerkezetekben is egy eltűnt genitivusi ragot kellene keresnünk.5 *L. különösen RAVILA: FUF. XXVTJ, 74 kk.; EKKKI ITKONEN: Virittäjä 1957: 308 kk.; FARKAS: UAJb. XXVIII, 5 kk. 5 Tudjuk, hogy olyan nyelvekben

is, amelyekben a birtokos jelző rendesen külön raggal van jelölve (pl. a permi nyelvekben az adessivus ragjával), nem ritka (a szerkezet mindkét tagján) teljesen jelöletlen birtokos szerkezet. Ilyen példákat már a NyK. LVHI. kötetében (a 86. lapon) is idéztünk: pl. tom zonjas silan-ine 'zu den Singplätzen der jungen Burschen' (WICHM.: SVd. 221), vahajas-dengan 'a Jankók pénzével' (VdKomi 181) (tkp. 'Jankók-pénzzel'), popis-vev vile 'a pap lovára' (tkp. 'papja [= a pap]-ló-ra') (ZSzöv. 185); nu svaí'bais-sod vile 'vidd a lakodalmas ház lépcsőjére' ('vidd a lakodalma [3. szem. birt. személyrag determináló értelemben]-lépcső-re') (uo.). Bizonyára senki sem gondolja; hogy ezekben eltűnt volna a (késői) adessivusi rag.