Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai, jelentéstani és szintaktikai adalékok 101

ETIMOLÓGIAI, JELENTÉSTANI ÉS SZINTAKTIKAI ADALÉKOK 105 FUCHS) V. ëite/m 'lautlos, stimmlos' szóban (erre vonatkozólag 1. pl. KANN., Vok. 110). (Az orosz ypoc szóhoz vö. VASMER/Russ. Etym. Wb. III, 189. A komi üres szó udorai jelentése [1. fent] persze valóban az ypoc jelentésére mehet vissza.) A msi szó tehát bizonyára komi eredetű, de komi eredetije egyelőre ismeretlen származásúnak tekintendő. Csábító gondolat volna ugyan a komi szót azzal az udm. urveê, urbet's szóval egybekapcsolni, amelynek jelentése BUCH szerint 'schlimmer Waldgeist niederen Schlags, der den Menschen gern schadet'; ezt az udm. szót WICHMANN kétféleképpen is próbálta magyarázni (1. FUF. I, 99—104), csakhogy egyik magyarázata sem meggyőző. De a komi üres és a most említett udm. szó hangtanilag nem egyeztethető egymással; különféle analógiás hatásokkal, keveredésekkel való magyarázat pedig csupán olyan feltevésekkel operálna, amelyeket nem tudnánk kifogástalanul alátámasztani vagy bizonyítani. Az udm. urves, urbet's szintén még kielégítő magyarázatra vár; 1. még: MUNKÁCSI: KSZ. II, 312—5, NÉMETH: NyK. XLVII, 75—6, PAIS: I. OK. XII, 288. 13. A manysi „genitivus" Általánosan ismert dolgokkal kell kezdenünk. A mondattani kérdések közül irodalmunkban talán legtöbbet a finnugor nyelvekre valóban jellemző birtokos szerkezetekkel foglalkoztak, és ezekkel kapcsolatban — a nyelvtörténeti és összehasonlító nyelvészeti kutatások bízvást kétségtelennek mondható eredményeként — meglehetősen egységes felfogás alakult ki. így STMONYI (A jelzők mondattana 137) a következőt állapítja meg: „Kétségtelen, hogy valaha megvolt nyelvünkben a ragtalan birtokos szerkezet, mely szerint pl. az anya háza egyszerűen anya ház, a halász fia halász fi volt. De mikor idővel elterjedt a határozottabb, raggal való kifejezésmód, a régi szerkezet csak egyes állandó kapcsolatokban maradt fönn, ezek összetételekké váltak és mintái lettek a mai birtokos összetételnek: atya fi (az atyám fia) >> atyafi, lúd láb (a lúd lába) >> lúdláb stb. stb.". KLEMMnél (MTörtMond. 342) ezt olvassuk: ,,A legősibb és legegyszerűbb kifejezésmód az, hogy a birtokos- és a birtokszó viszonyító jel nélkül egy szakaszba kerül, miként ma is gyakran a rokon nyelvekben." GOMBOCZ—PAIS Syntaxisa (172) ezt tanítja: „Birtokos és birtok jel nélkül áll egymás mellett a vogulban, osztjákban, cseremiszben; pl. vog. väta-yum man pïy 'part-ember kis fi'. — Vö. a magyar összetételeket: asztalláb, háztető, atyafi." Nem akarjuk az idézeteket fölöslegesen szaporítani, de még csak három uráli, illetőleg altáji vonatkozású megállapításra akarunk hivatkozni. N.SEBESTYÉN IEÉN szerint ,,az uráli alapnyelv a birtokviszonyt nem jelölte meg formális elemmel sem a birtokos, sem a birtok nevén" (NyK. LVIII, 163), ugyanilyen eredményre jutott RAVTLA (1. ANGEHE: Die uraló-jukagirische Frage 132, 170; 1. még alább) és hasonlóan nyilatkozik erről a kérdésről az altáji nyelvekkel kapcsolatban RAMSTEDT (Einführung in die altaische Sprachwissenschaft II, 27—8): ,,Schon seit der ältesten Zeit — írja itt — kann das Genitivverhältnis auch durch syntaktische Mittel ausgedrückt werden. Erstens können die betreffenden Wörter ohne jede Kasusbezeichnung nebeneinander gestellt werden, so dass eigentlich eine Art Komposition entsteht . . . Zweitens und zwar sehr gewöhnlich wird das Genitivverhältnis so wiedergegeben, dass.