Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai észrevételek 53

58 FOKOS DÁVID Krankheit' (J.), 'Bruch' (G.), (WIED.) döi 'Verderben, Elend, Leiden, Beschádigung, Krankheit; Verhexung, Zauber; Gift' | cser. (WICHM.: FUF. XI, 232) U. tuju, T. tiijd 'krank', J. ío/o, B. tujo 'mager, abgemagert, hager, dürr', U. T. tujeskem 'erkranken', (TscherT. 1250) U. tú-jd, tujw 'krank'; (PAAS.—SIEO 146) tujo U., TE. 'mager; kránklich, krank', U. tujd, TE. (ZEML.) tujo, VASZ. tuj; tujeskem 'mager werden, abmagern'; (SZIL.) tuju 'beteg; krank', (TE.) tuj 'krank'; tujesk- 'beteg lenni; krank sein'. A szóbelseji, ül. szóvégi m. -g permi és cser. megfelelői WICHMANN szerint ugyanazok, mint a m. jég ^ zürj. ji, votj. je (<C *J3Í), cser. ii, i esetében; a FUF. XIV. kötetében (119) még arra hivatkozik, hogy a m. ~ zürj. hangmegfelelés ugyanolyan, mint a m. vég ~ zürj. vii szóban (pl. U. ta vijedz 'bis hierher', P. ked vi 'bis wohin? bis zu welcher Grenze?). Ezekben szerinte a zürj. i fgr. *?7-re, a m. -g pedig *-?7&-ra megy vissza és itt az -í?-sor ós r\ksor keveredett egymással. (SZINNYEI: NyK. XXXVIII, 279 kk. szerint a m. -g az *Í) (r\r\) ^ *r] erős fokának a képviselője, NyH.7 47 szerint itt fgr. *r\ ~ *y > *y-vel van dolgunk.) Az EtSz. (I, 1400) elfogadja & dög szó WiCHMANN-féle egyeztetését ós hozzáteszi, hogy ,,a permi és cser. j, i fgr. hangzóközi *rj (= magy. g) képviselője". Tudomásunk szerint az egyetlen szó, amelyben csakugyan az említett hangok (m. -g, permi és cser. i) jelentkeznek, a jég szó; minthogy azonban dög szavunknak többi rokon nyelvbeli megfelelőit nem ismerjük, kérdés, hogy megnyugtató-e ez az analógia. (Azok a szavak, amelyekre WICHMANN még hivatkozik, hág és fog, vagy nem tartoznak ide, vagy más megfelelést mutatnak a permi nyelvekben; 1. SZINNYEI: NyK. XXXVIII, 279), A m. vég r-' zürj. vii egyeztetés jelentéstanilag nem' meggyőző, bár UOTILA (Chrest. 180) is elfogadja, ós egyik kétes etimológia nem igazolhat egy másik kétes egyeztetést. A szóvégi mássalhangzók tekintetében tehát nehézségek vannak, a magánhangzók azonban már határozottan ellene szólnak az egyeztetés valószínűségének. A magyar szó magánhangzója ö < zárt *éV ezzel szemben a cser. szó maganhangziója *w-ra megy vissza, a zűrjén szó a keleti permjákban is (GENETZ és LYTK., Chrest. 99 szerint) nyílt o-val hangzik, ez a hang pedig nyílt *a-re megy vissza. Ospermi zárt *e esetén a zürjénben (a felsősziszolaiban p-t) a keleti permjákban u, ui-t kellene találnunk, mint pl. a zürj. V. Le. I. toini, ÍJ. toinis 'zerstossen, stampfen, zerstampfen', KP. (GENETZ) tyj(y = ui) 'stossen' "y votj. (MŰNK.) SZ. tuj-, Uf. tüj- 'dugni, bedugni, betolni', (WICHM.; 1. W.—UOT.) tujini szóban (1. ITK.: FUF. XXXI, 271, 305, 321, 325), amelynek valóban van is m. ö-hangzós megfelelője: töv-ik 'szúr' (ebből; tövő > tű) (1. UoT., Chrest. 161; 1. még PAAS.: NyK. XLI, 378). Minthogy ezenfelül a szókezdő mássalhangzó (m. d- ~ permi -d-) is kétessé teszi a fenti egyeztetést, a m. szót külön kell választanunk a fenti cser. és permi szavaktól ós egyelőre ismeretlen eredetűnek kell tekintenünk. WICHMANN:, FUF. XI, 231, XIV, 119 (m., zürj., votj., cser.), TscherT. 1.250 (m., cser.);*EtSz., SzófSz. (m., zürj., votj., cser.), MOÓE: ALH. II, 420 <m., zürj., votj.). dug 'occulo, stipo, occulto, abscondo; stopfen, verbergen, einstecken, verstecken' (bedug 'obturo, obstruo, ingero, stipo; verstopfen' XV. sz. e. f.: Bel dugak az sebnek helytt ruhaual es gyapotual JókK. 68; be dugazoloie ['bedugaszolóó'] DöbrK. 116. Alakváltozatai: gyug, gyük; dag-, tag-EtSz.).