Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Etimológiai észrevételek 53

ETIMOLÓGIAI ÉSZREVÉTELEK 57 Már UOTILA (i. m. 367) utal arra, hogy a durinsi végső eleme a votj. (MŰNK.) majsi, K. majse 'poszméh, erdei v. vadméh; Hűmmel', (WICHM.: 1. W.-UOT. 355) mai-si 'Hűmmel' második tagjávái azonos. A votj. -si, -si megfelel a zürj. zí 'Bremse, Wéspe' szónak és a votj. mai-si megfelel a zürj. ma-zir ma-zi, ül. mdía-zi 'méh' (tkp. 'móz-méh') szónak. Mindenképpen valószínűbbnek látszik azonban ós hangtanilag is természetesebb egy *durin-si > durint'si fejlődés fölvétele, és ezért — minthogy egyébként is feltűnő ez az egyetlen példa a különben is< elég ritka két kicsinyítőképzőnek ilyen összekapcsolására — helyesebbnek látszik, ha abból indulunk ki, hogy a votj. szó eredeti alakja (a mai-si elnevezéssel párhuzamosan) *durin-si volt. Ebből fejlődhetett egyfelől durint'si, drint'éi, dröntsi, drintsi, másfelől dirint'i ós esetleg durinti is. A votj. szó első részének sok változata arra enged következtetni, hogy vagy hangfestő, vagy idegen eredetű szóval van itt dolgunk. Az utóbbi lehetőség figyelembevételével arra gondolhatunk, hogy itt a 'hereméh' jelentésű orosz mpymeHb szó átvételével van dolgunk. Jövevényszavaknál sokszor nehéz a hangváltozás menetét nyomon követni (vö. pl. PAUL, Prinzipien5 396); esetleg metatézis felvételével Hrunt alakból indulhatunk ki, a árukapcsolatból pedig ugyanúgy lehetett *tur-, mint pl. a votj. (MŰNK.) SZ. durug, K. drug 'egyszerre' szóban,- mely orosz 'edpye szóra megy vissza (vö. zürj. drug ua.; 1. KALIMA, RLS. 48, 30; — vö. még pl. votj. MŰNK. kiros, kiros, Tcros, kres 'kereszt' < or. Kpecm). Nagyobb nehézséget jelent a szókezdő zöngés d megmagyarázása a durint'si stb. alakokban. Lehetségesnek tartom, hogy itt az orosz dypHOÜ (állítm.: dypen) 'csúnya, utálatos, rossz, kellemetlen', vagy a dypeHb 'ostoba fickó' alakok hatásával van dolgunk; ezt a hatást elősegíthette az is, hogy az or. mpymeHb jelentése nemcsak 'hereméh', hanem (^ppúgy, mint a m. here szóé) 'lusta ember, naplopó, ingyenélő' is. De akárhogyan magyarázzuk is a votj. szót, a m. darázs szó nem függhet vele össze. A darázs alak természetesen eredetibb *darás alakra megy vissza (a zs a magyarban tudvalevőleg nem eredeti hang; 1. pl. BÁECZI, MHtört.2

112),

-s végződése tehát lehetne eredeti fgr *nc folytatása, csakhogy a m. szót legfeljebb egy votj. *durin alakkal lehetne egybevetni, akár a *-si 'hereméh' szó, akár pedig a -téi képző rejlik a szó végében, de hiszen> az is lehetséges, hogy a *durin n-eleme is képző, miként UOTILA gondolja. Érdekes — bár a két szó között bizonyára semmi összefüggés sincs —, hogy az osztjákban van egy a votják durinti szóra emlékeztető rovarnév: (KT. 1021) fáranfi: Trj. r

i:Jcim-rdn£i

'Libelle'^ (PD. 189, 956, 2436) J. IB-tardnti 'Wasserjungfer, Libelle'.. -WICHMANN: FUF. XI, 231, EtSz. I, 1275—6, SZINNYEI, NyH.7 144, BÁRCZI, SzófSz. 48, UOTILA, Kons. 367, LEHTISALO, AblS. 135—6, MOÓRALH. II, 420 (m., votj.). dög (dögöt) 'cadaver; lues, pestis; Aas; Seuche, Pest; Gift' [Deg szn. 1240. kör. OklSz., kn. XV. sz. e. f. JókK.] (SzófSz.). Eddig a következő szavakkal egyeztették: zürj (W.-UOT.) V. Sz. Pécs. U. doi 'Verletzung, Wunde' (V. Sz. U.), 'Schmerz' (Pécs.); Lu. jur-doi 'Rotz der Pferde' | votj. (MŰNK.) SZ. Mai. G. dáj 'nyavalya, nehéz betegség; ragadós betegség; schwere Krankheit; Pest, Seuche'; Mí-dáj 'nyavalya; megrontás, betegségeket terjesztő szellem'; G. éul-dáj 'hasrágás, hascsikarás', (WICHM.: FUF. XI, 231—2) J. G. dei 'angeborene Krankheit, innere schwere