Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Klemm I. Antal: A mondat és a mondatrészek eredete 45
50 KLBMM I. ANTAL eredetű, finn—lapp különnyelvi fejlemény, nem régibb a finn—lapp nyelvközösségnél. MELICH szerint a magyar -i többesjel az -e, -i birtokos személyragból ráalkalmazással keletkezett (MNy. XIV, 230 kk. ós ZSIRAI: Melich-Eml. 492—3). A finnugor alapnyelvre a következő névragokat szokták felvenni. Az alanyon nincs viszonyrag, a szó puszta tőalakja szerepel alanyul. A jelzőn szintén nincs viszonyrag, a finnt és részben a lappot kivéve, továbbá a mordvint, ebben a melléknévi jelző gyakran számban egyezik jelzett szavával. A melléknévi, számnévi jelző és a jelzett szó egyeztetésének eredetére vö. FOKOS D.: NyK. LVIII, 88. A birtokos jelzőn előfordul a finnugor *-n genitivusrag a finnben, a lappban, a mordvinban, a cseremiszben és a déli lappban, azonban itt többnyire elveszett az -n genitivusrag. Ez eredetileg nomen possessi mellóknévképző volt. Vö. SZINNYEI, FgrSprw.2 61; LAK6 GY.: NyK. LI, 219; HAKULINEN szerint (SKRK. I, 86) -n lativusragból keletkezett a genitivusrag. A tárgy eredetileg ragtalan volt, mert a tárgy eredetileg az igenévi állítmánynak jelzője volt. A mondatbeli összefüggés határozta meg mondatbeli szerepét. A határozatlan tárgy egyes fgr. nyelvekben ma is ragtalan,. a tőalakkal azonos. Pl. az osztják főneveken nincs tárgy rag. A határozott tárgyragja fgr. *-m r*1 '*-/? az egyesszámban. Egyes fgr. nyelvekben a többesszámú tárgy is ragtalan, a többes tőalakkal azonos (SZINNYEI, FgrSprw.2 59). Az -m tárgyrag a birtokos -m személyragból keletkezett MÉSZÖLY szerint (NyK. LI, 3; 1. még BEKÉ: Nyr. 1931: 63). A zűrjén határozott tárgy jele -s, a votjáké -z, -s (SZUSTNYEI, i. h.; NyH.7 137). Egyes tárgy jelek egyeznek az egyesszámú 1., illetőleg 2., 3. személyű birtokos személyragokkal, ezért úgy szokták ezeket a tárgyjeleket magyarázni, hogy birtokos személyragokból keletkeztek. A tárgyalt tárgyragokat meg lehet magyarázni a birtokos személyragokból, vagy talán inkább ezek személynóvmási, illetőleg mutatónévmási előzményének determináló hatásából. A fgr. birtokosnévmási eredetű -m determináló elemen kívül a fgr. -tá, -te 'ez' mutató névmást is kezdték használni determináló elemül a határozott tárgy jelölésére (SZIÍWYET, FgrSprw.3 60; NyH. 7 137). Az osztjákban a főnéven nincs tárgyrag, személynévmásokon az északi osztjákban a megfelelő birtokos személyragos alakok szerepelnek a tárgyas viszony jelölésére: ma 'én' : mgnem 'engem', nar] 'te' : narjen 'téged', luw 'őV luwél 'őt', mur] 'mi' : muiqew 'minket', nin 'ti' : ninan 'titeket', lij 'ők' : lijel 'őket' (vö. dp 'kutya' : dmpem 'kutyám' stb.). A déli osztják nyelvjárásokban a névmási tárgy -t accusativus ragos: man 'ón' : mant 'engem', nur) 'te', nur\at 'téged', tuv 'ö'-.tuvat 'őt' (ZSIRAI: MelichEml. 488—491; VÉRTES E.: Az osztják személynévmások. 1943, 26). A magyarban is előfordul a tárgynak birtokos személyraggal való jelölése: én : engem, te : téged. A vogulban a főnévi tárgy -m ragos, kivéve az északi és a pelimi nyelvjárásban, itt mindig ragtalan a főnévi tárgy. A vogul személynévmások tárgyesetéül birtokos személyragos szóalakok szerepelnek. Az összes vogul nyelvjárásokban egyes névmási alakokon — m,*- mi tárgyrag fordul elő a pelimi és az északi kivételével, ahol a tárgy a névszóknál is mindig ragtalan (FINCZTCZKY: NyK. XLVII, 374); Björn Gollinder, Der Akkusativ im' Wogulischen: NyK. LX, 17 kk.). A z ü r j é n b e n -es, a votjákban -ez egyesszámú 3. szemólyű birtokos személyrag fordul elő tárgy ragul a főneveken.
