Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Klemm I. Antal: A mondat és a mondatrészek eredete 45

A MONDAT ÉS A MONDATRÉSZEK EREDETE 47 tartalmának tartalmi bővítéséből és az alanyi vagy az állítmányi funkcióban való részesülés alapján is keletkezett jelző: A zöld fa elszáradt. Atyám szegény koldus. Vö. KLEMM, TörtMondt. 286. A kétszavú, kéttagú mondat állítmányául szereplő, tárgyfogalommá alakított, igenevesített cselekvés-, történésfogalomnak tárgyfogalommal való tartalmi, azaz jelzői bővítéséből és az állítmányi funkcióba való bevonásából újabb mondatrész keletkezett, mégpedig ha az igenév tranzitív cselekvést fejezett ki, akkor a tárgy keletkezett, ha pedig az igenév intranzitív cselekvést fejezett ki, akkor a határozó keletkezett. Atyám favágó, tűzoltó. Atyám fát vág, tüzet olt. A madár fa ülő. (A vogul— osztjákban ma is előfordulnak ilyen szerepű ragtalan határozók. Vö. KERTÉSZ,. Fgr. jelzős szerk. 54.) A madár fán ül. Tehát jelzőből nemcsak alany keletkezett, hanem tárgy és határozó is. Minthogy a tárgy és a határozó eredetileg jelző volt, azért a tárgy és a határozó eredetileg ragtalan volt, ma is van az uráli nyelvekben ragtalan tárgy, szintúgy vannak ragtalan határozók is, csak később kerültek a tárgyhoz ós a határozókhoz viszonyragok. Vö. FUF. XXVII, 84. A finnugor nyelvek legalaposabb ismerői így nyilatkoznak a finnugor nyelvek határozóiról: Chanti: „Die obliquen Kasus (Lativ, Lokativ) erscheinen in den gesungenen Liedern ungewöhnlich selten; ihre Funktion wird meistens durch die Stammform ausgedrückt. Auch Verbindungen von. Stammform + lokaler Postposition werden oft einfach durch die Stammform ausgedrückt. In einigen Liedern, die nicht beim Singen aufgezeichnet, sondern vom Sánger selbst aufgeschrieben worden sind, erscheinen Lative, Lokative und postpositionelle Verbindungen, die an den entsprechenden Stellen in anderen gesungenen Liedern fehlen" (STEINITZ, OVd. I, 226). „Ebenso wird manchmal die Kasusendung vor einigen Adverbien (besonders vor den Adverbien des Ortes: togoí dahin, . . . totta dórt u. s. w.) weggelassen" (PATKANOW—FUCHS, Laut- und Formenlehre der Süd-Ostjakischen Dialekte, 53). ,,Hier wollen wir noeh . . . Ausdrücke erwáhnen, die auf die Frage wie lange antworten ohne ein Suffix áufzuweisen" (uo. 123; 1. még KARA: NyK. XLI, 26, 33, 37 stb. BOUDA: JSFOU. XLVII/2, 17, 27;. FOKOS: NyK. LVIII, 71). Manysi: ,,In den na eh Diktat aufgezeichneten Liedern steht der Nominativ bisweilen an Stelle eines in der Umgangssprache zu erwartenden obliquen Kasus" (KANNISTO—LIIMOLA, Wogulische Volksdichtung L: MSFOu. Cl, 481). ,,Es ist .. . zu beachten, dass die Grundformen der Demonstrativpronomina ti 'dieser' und ta 'jener', besonders wenn sie betont sind, adverbiale Bedeutungen habén können" (LIIMOLA, Zur wogulischen Formenlehre: SUSA. LVIII/3, 43). ,,Aber auch sonst kann die endungslose Grundform eines Pronomens in der Funktion des Adverbs verwendet werden" (uo. 43). HUNEALVY említi (Kondai vogul nyelv: NyK. IX, 116): „Az idő-viszony is sokszor rag nélkül van kifejezve, mint: vistá apüvme i tav cukvá fej ,,vevé a' gyermeket és ő anyját éjtszaka". Vö. még a vogulra: MUNKÁCSI—KÁLMÁN, Manysi népköltési gyűjtemény III/2, 178. A permi nyelvekre vonatkozólag UOTILA ezt írta: ,,In den perm. (wie auch in anderen fiugr.) Sprachen werden ja einige Grundformen (Nominative) in einigen altén Ausdrücken auch jetzt als Adverbien gebraucht" (Virittájá 1945: 500; vö. még: MUNKÁCSI, Votják Népkölt. Gyűjtemény 219;