Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Klemm I. Antal: A mondat és a mondatrészek eredete 45

46 KLEMM I. ANTAL hogy a vogulban és ritkábban az osztjákban még ma is melléknévi természetű szófajok (melléknév, számnév, melléknévi névmás) jelzett főnév,, főnevesítő névmás (vog. Jchár, osztj. ut, ot 'valami') nélkül sem állítmányul, sem más mondatrészül nem használhatók. Vö. KERTÉSZ: NyK. XLIII, 384. A finn-ugor nyelvekben az említett ok miatt az igenévi állítmány eredetibb, mint az igei állítmány. Azonban cselekvésfogalmak és történésfogalmak már az uráli ősnyelvben is voltak. Az igenévi állítmányból idővel verbum finitum keletkezett azáltal, hogy a nomen agentis, nomen acti képzőkből actio jelek, majd időjelek lettek. A melléknevek végéről elmaradt' a főnevesítő elem. így az igék és melléknevek hangsúlyos állítmányul kezdtek szerepelni, alany jelölésére pedig az igék után vétett személynévmás -tövek. A mordvinban főnevekhez, melléknevekhez is járulnak alany jelölésére személynévmástövek. Az uráli ősmondát egyszavú volt. Ilyen egyszavú mondatok ma is| vannak. Hal! Madár! Egér! Dörög! Fagy! Szép! Ily szavak állítmányi szerepben valóságélményt fejeztek ki: érzelem-jellegű felkiáltó, felszólító, kérdő mondatok voltak. Alanyul némelyek szerint a beszédbeli helyzet keltette képzet (fogalom) szerepelt, tehát nyelvileg egyszavú mondatok voltak (un. Existentialsátze), de lélektanilag kéttagú mondatok. Fel lehet tenni, hogy az uráli ősmondát e nyelvfejlődési korszakában a kezdetleges tudatfejlettségű ember ily egyszavú mondatok alakjában beszólt. Ily nyelvileg egyszavú, de lélektanilag kéttagú mondatok előfordulnak a nyelvek későbbi korában is. Vö. az egytagú mondatokat. A mondatrészek az állítmány kivételével RAVILA (FUF. XXVII, 108—36) szerint a jelzős viszonyból kelet-,i keztek. 1. A legősibb mondatrész az állítmány, ez már egyszavú mondatban is előfordult. Ily állítmány eredetileg névszói vagy igenóvi volt. Ilyenkor a mondat alanyául némelyek szerint a beszédbeli helyzetből adódáképzet (fogalom) szolgált (Existentialsatz). Mások szerint ily mondat alany nélküli: Wieseins-, Wasseinssátze (REGULA, Grundprobleme der Syntax.. 1951, 65). A nyelvileg is kifejezésre jutó alany a kétszavú mondatban keletkezett úgy, hogy az egyszavú mondat állítmányául szereplő igenévi állítmány fogalmi tartalmát bővítették tárgyfogalommal és ezt egységes hangsúllyal bevonták az állítmányi funkcióba: Kala-uimari! Hal-úszó! Lintu-laulavat Madár-éneklő! így egy új mondatrész keletkezett: a jelző.'Ily jelzőből, ezután alany keletkezett, midőn bennható ige szerepelt igenévi állítmányul,1 s ennek igenóvi volta elhomályosult, és verbum finitum lett belőle. Ez cselekvést fejezett ki, ehhez ágensül, alanyul az előtagbeli tárgyfogalmat kezdték érteni. 2. Két szómondatnak egységes hangsúllyal való együvé ejtéséből iskeletkezhetett kétszavú mondat: Hal! Úszó! -— Madár! Repülő! > Hátúszó! Madár-repülő! Ilyenkor az első mondat a másik mondat jelzőjéül kezdett szerepelni, s ebből alany keletkezett. Minthogy az alany eredetileg jelző volt, ezt pedig a finnugor nyelvekben eredetileg nem egyeztették a- jelzett szóval, azért az alanynak a finnugor nyelvekben nincs nyelvi jele, azaz nyelvi jele: zérus morféma. Az egyszavú mondatban keletkezett jelző nem maradt meg: alany lett belőle. A szükség új jelzőt teremtett. Jelző nemcsak egyszavú mon-; datban keletkezett, hanem kétszavú, kéttagú mondatban is, ós ez meg is maradt jelzőnek. A kétszavú mondat alanya vagy névszói állítmánya fogalmi