Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Klemm I. Antal: A mondat és a mondatrészek eredete 45

A mondat és a mondatrészek eredete* A mondat és a mondatrészek kifejlődése az emberi tudat fogalomalkotó képességének kifejlődésével függ össze. Ez a tudatfolyamat így gondolható el. Az ember tudatában kifejlődtek egynemű élőlények, élettelen tárgyak alapján az élőlények, élettelen tárgyak fogalmai: ember, állat, férfi, no, fiú, leány — hő, víz, jég, hó stb. Ezeknek nyelvi kifejezései: főnevek (substantiva). Az ember tudatában kifejlődtek ezeken kívül különböző cselekvők, történóshordozók és ezeknek egynemű cselekvései, történései (pl. futó egér, futó ló, futó gyermek stb.) alapján az egynemű cselekvések, történések fogalmai, pl. fut, áll. Ily cselekvések, történések nyelvi kifejezései: igék (verba). Az ember tudatában kifejlődtek különböző tulajdonsághordozók és. •ezeknek egynemű tulajdonságai alapján (pl. fehér ló, fehér virág, fehér tej stb.) az egynemű tulajdonságok fogalmai, pl. fehér. Ily tulaj donságfogalmak nyelvi kifejezői: melléknevek (nomina adjectiva). Az ember ezzel kapcsolatban kezdte egységes tudatélmónyeit fogalmilag tagolni: tárgyfogalmákra, cselekvés-, történésfogalmakra, tulaj donságfogalmakra és állítmányi viszonyba állítani a cselekvés-, történés-, tulaj donságfogalmakat a tárgyfogalmakkal, mint alanyokkal. így keletkezett a mondat. Cselekvés-, történés-, tulaj donságfogalmakat nem tudott az ember kezdetben állítmányul szerepeltetni, mert cselekvés-, történés-, tulajdonságfogalmat az ember nem tudott egymagában elgondolni és mert accidenst nem lehetett azonosító állítmányi viszonyba állítani tárgyfogalommal, hanem csak tárgyfogalommá alakítva, főnevesítve. A finnugor nyelvek történetéből látható, hogy az ősi finnugor ember a cselekvés-, történés-, létfogalmat (nomen agentis, nomen acti) fgr. *-Jc ^ *-y, finn—permi *-p ~ *-/?, fgr. *-; vagy *-#, fgr. *-é ~ *-z, *-m képzővel tárgyfogalommá alakítva, főnevesítve állította névszói állítmányi viszonyba az utánuk alanyul vetett szemólynévmástövekkel, ezeken kívül személy-, tárgyfogalmakkal, mint alanyokkal. A vogul ós az osztják nyelvből pedig, amely a finnugor mondatszerkezet terén nagyon kezdetleges ősi nyelvállapotot őrzött meg, azt látj.uk, * Ezeket a kérdéseket mások is tárgyalták : RAVILA, Über die Verwendung der Numeruszeichen in den uralischen Sprachen : FUF. XXVII, 1 — 136; PAIS D., Észrevételek a mondat eredetének, fejlődésének és mivoltának kérdéséhez : MNy. XLVI, 196 — 210; Uő, Mondatrészek, beszédrószek : Uo., 296 — 309; PAPP I., Az állít.mányi szerkezet őstörténete: Magyar Nyelvjárások III; Uő., A nyelvtan lélektani alapvetése. 1939; BÁECZI G., Bevezetés a nyelvtudományba. 1953; N. SEBESTYÉN L; Szamojéd jelzős szerkezetek: NyK. LIX, 46 — 101.