Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29

40 FODOR ISTVÁN" az accusativus és nominativus lényegében egyidejű és gyökeres változást okozó különbségének megléte miatt sem. Természetesen megtörténhetett volna az is, hogy a nőnemű szavak végződéseinek analógiája nem csoportosítja a változónemű szófajok végződéseit három típusba, ebben az esetben a génre animé és inanimé megkülönböztetésével bonyolódva valóban kialakulhatott volna az. indogermánban a sokosztályú rendszer hajlító volta ellenére is. 12. További kérdést jelent a genus kategóriájának kiterjedése a különféle nyelvek rendszerén belül. Mint már kifejtettük, a genus kategóriájának létrejöttéhez legalább két mondatrész egyeztetése szükséges, az egyező mon— datrószek számának felső határa azonban nincs megszabva. Ebben a tekintetben igen sokféle változatot látunk az egyes nyelvekben. Vannak nyelvek, melyekben az egyeztetés csak két mondatrészre terjed ki (pl. jelző-jelzett szó)y tehát a változó nemű szófajok száma is kevés. Más nyelvekben-az egyeztetés a mondat csaknem valamennyi tagján végigvonul, tehát a legtöbb szófaj megoszlással rendelkezik. Az indogermán nyelvek kezdetben az előbbi csoporthoz tartoztak, a bantu nyelvek viszont a genusra leginkább érzékeny szintaxisukról nevezetesek (alany, állítmány, tárgy, jelző, határozó mind mutatja' az osztályhoz tartozást). A bantuhoz hasonlóan az osztály kategóriájával rendelkező egyes kaukázusi nyelvek ugyancsak a mondat szinte valamennyi tagján jelzik a genusn különbséget. DESERIJEV (82) éppen ezen az alapon tartja az osztálytagozódást • az| indogermántól eltérő nyelvtani jelenségnek. A genus kiterjedése a nyelv fejlődésével változik. így az indogermán nyelvcsaládban a mutatónévmásból különvált névelő szintén megtartotta megoszlását a legtöbb helyen. A szláv ághoz tartozó felsőszorb és részben a szlovén nyelvben az egyeztetés ereje még tovább hatolt: az igeragozásban a duális személyragjai közt analógiás úton megoszlást hozott létre (fszorb chwalüaj 'ti ketten (férfiak) dicsértek' —chwalüej 'ti ketten (nők) dicsértek') A szemito-hámitában a mutatónévmási eredetű névelő nem fejlesztett. ki megoszlást stb. Ha a genus kiterjedésére vonatkozó adatokat összegyűjtjük, ezek sok értékes felvilágosítást nyújthatnak, s azok álapján további következtetésekre juthatunk. Ha például feltesszük, hogy az analógia ereje nagyjából minden nyelvben egyforma, legfeljebb a körülmények nem engedik egyformán érvényesülni őket, akkor arra kell következtetnünk, hogy az indogermánban a genus később keletkezett, mint ahogy az ige és a névszó szófaja egymástól különvált. Ellenkező esetben ugyanis az igére is ki kellett volna terjednie a megoszlásnak. Éppen a felsőszorb és szlovén példa js mutatja, hogy az igei személyragoknak a névszók alkatától eltérő volta nem akadályozza meg a motio kialakulását. Erre mutat az is, hogy a szemito-hamita nyelvekben azt ige szintén rendelkezik megoszlással. Az indogermán genus keletkezésére vonatkozó elméletek többségéből egyébként értelemizterűen is az következik, hogy a genus a nomen és a verbum kettéválása után keletkezett. Az analógia érvényesülésének eltéréseit figyelembevévé viszont az sincs kizárva, hogy a nomen és verbum kiválásával egyidejű lehetett a genus kialakulása, a megoszlás azonban már nem tudott eljutni a verbumig, mert az analógia ereje az igéi már nem érte el.- A szudáni nyelvek adatai arra mutatnak, hogy a megoszlás elterjedése ezekben a nyelvekben fokozatos, lassú folyamat volt.