Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29

A NTELVTANI NEM KIALAKULÁSA II. 41 13. Összefoglalva az elmondottakat, az alábbi megállapításokat tehetjük: X. A nyelvtani nem kialakulásának problémája nem oldható meg e kategória lényegének más jelenségektől való elhatárolása nélkül. A genus szinkronikus szempontból olyan szintaktikai egyeztetések rendszere, amelyben az állandó genusú mondatrésszel a változó genusú mondatrészek többalakú paradigmasorának egyik tagja egyezik. Ezzel az alaki elkülönüléssel járó egyeztetés, a kapcsolat szempontjából nem társul jelentéskülönb seggel. 2. A nyelvtani nem eredetét általános nyelvészeti szempontból nem lehet a világ minden nyelvcsaládjára érvényes okfejtéssel magyarázni. A nyelvek konkrét anyagán kell rendszeres vizsgálatokat folytatni, s az eredmény általában csak a szóban forgó nyelvcsaládra lesz érvényes. 3. A nyelvtani nem kialakulásának kulcskérdése minden nyelvben és nyelvcsaládban az egyeztetés kifejlődésében van. Az egyeztetés létrejöttének előfeltétele a viszonylag kisszámú főnévi végződéstípus kialakulása. 4. A természetes nem, az értékmegkülönböztetés és általában a nyelvet boszélő társadalom gondolkodása közvetlenül nem eredményezheti e kategória létrejöttét, mert a gondolat tartalmát nem lehet annak formájára, a nyelv rendszerére átvinni, grammatikalizálni. 5. A nyelvtani nem a nyelvrendszer három oldalán fellépő tényezők következtében keletkezhetik: morfológikus, .szintaktikus és lexiko-szemantikus indítékok alapján. A folyamat mechanizmusa ugyanaz, mint a többi nyelvi jelenségé: a konzervativizáló törekvésekkel.szemben fellépő hangváltozások, analógiás erők és esetleges egyéb tényezők alakítják. 6. Az indogermán nyelvcsaládban a genus kialakulása szintaktikai ós morfológikus indítékok következményének látszik. A ráhangzásszerű egyeztetés követte az accusativust és a nominativust megkülönböztető génre animé és génre inanimé alakelkülönülését, majd az -a- típusba tartozó főnevek végződéseinek analógiája létrehozta a megoszlás harmadik paradigmarendszerét. 7. Az afrikai és feltehetően az ausztráliai ós kaukázusi nyelvekben a sokosztályú megoszlás szintén ráhangzásszerű egyeztetés következménye volt. Az analógiát az önálló főnevekből és névmásokból fejlődött névszói osztályragok szolgáltatták. 8. A nyelvtani nem keletkezése nem szükségszerű. Konkrét adatok híján helytelen volna feltenni egykori meglétét valamennyi agenerikus nyelvben. 9. A nyelvtani nem az elszigetelő nyelveket kivéve valamennyi nyelvtípusban kialakulhat. 10. A genus nem szükségszerű kialakulása után nem marad felhasználatlanul: többféle másodlagos, de nem jelentéktelen nyelvi funkciót kaphat. * Nagy körvonalakban megpróbáltuk felvázolni a genus kategóriájának főbb problémáit általános nyelvészeti szempontból. Az itt felvetett gondolatok a maguk nyerseségében alig jelentenek többet egy-egy ötletnél, amelyeket az egyes nyelvcsaládokban folytatott részletes vizsgálatoknak kell majd igazolni, v^gy elvetni. Mindazonáltal a genus kialakulására vonatkozó elméletek kritikájával feltétlenül rámutattunk arra, hogy a genus kérdése az általános nyeleszet szempontjából csak rószletvizsgálatok eredményeinek összevetésével )1 elható meg, a régi út nem járható. Nem elegendő megmaradni az indogermán