Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29

A NYELVTANI NEM KIALAKULÁSA II. 39 névmás, holott azok egyébként az állatok osztályába tartoznak: nime-mu-ona, oíama 'ich habé es (das Tier) gesehen'; a nama 'Tier' szóra a -mu- személyekre vonatkozó névmás mutat; ha azonban a nama szót 'hús' jelentésben használlak akkor a nóvmási egyeztetés szabályos: nime-i-ona. Általában a személyeket ielző névmások kezdenek a többi fölé kerekedni, s ezzel néhány osztályt a személyeket jelentő osztály köré vonnak, míg velük szemben a tárgyak osztályai szorosabbá fonódva csoportosulnak. Ez utóbbi csoportba tartoznak a nőt, nőstényt jelentő szavak is. Itt lényegében a nagyobb és kisebb dolgok ós tárgyak különbségéről van szó. Szerinte a hamita nyelvek közül némelyik világosabban utal erre a különbségre, mint pl. az általa ide számított másai: ol-tunani m. 'Der Mann'— endunani 'der kleine Mann' f.; ül. a nama nyelvben: sam-i 'die weibliche Brust' m., mert nagy — sam-s 'die mánnliche Brust' f., mert kicsi (58—70). MEINHOF mindezekből a tényekből azt szűri le, hogy a szemito-hamita kétneműség és az indogermán háromneműség az eredeti sokosztályos rendszer maradványa, s a visszafejlődés a hajlító rendszerbe való átalakulás következménye volt. MEINHOF egyébként tetszetősen felépített gondolatmenete már kiindulását tekintve hibás, ezért későbbi következtetései sem lehetnek helytállók. Nem vitatható, hogy némely sokosztályú rendszer bizonyos leépülést mutat, ahogyan talán a nama és egyes ausztráliai nyelvek háromnemű tagozódása esetleg szintén többosztályú eredetre megy vissza. Ez a fejlődés azonban nem szükségszerű útja valamennyi nyelv genusrendszerének. Egyébként is, amint WESTERMANN (12—6) bizonyítja, egyes szudáni nyelvekben a névszói osztálykülönbsóg éppen most van kialakulóban, ennélfogva a névszói osztályok vagy nemek kevesebb száma nem feltétlenül visszafejlődésre, hanem egyes esetekben éppen kifejlődésre engednek következtetni. MEINHOF egy másik művében (Die Entstehung des grammatischen Geschlechts : Zeitschrift für Eingeborenen-Sprachen, 27, amelyet sajnos csak recenziókból ismerek, s amely lényegében a természetes nem elméletének egy változata a személy—dolog, az élő—élettelen, a nagy—kicsi stb. ellentétekre építve, továbbá az alany s a tárgy megkülönböztetéséré való utalással vegyítve), ugyancsak azt állítja, hogy az indogermán ragozási rendszer egy korábbi névszói osztálytagozódás maradványa. Ami az indogermán nyelvcsaládot illeti, háromnál több ,,osztály" feltételezése üres fikció. Egyébként elméletileg semmi akadálya sincs annak, hogy egy hajlító nyelvtípusban háromnál több osztályú genuskülönbsóg alakuljon ki. A nemek száma csak mennyiségi és nem minőségi különbséget jelent. MEINHOF azon érve, hogy a hajlító nyelvekben előforduló genuskülönbsóg nem haladja meg a hármat, egyrészt azért nem bizonyító erejű, mert a hajlító típusú alapnyelvek száma csekély, tehát nem alkalmas általános következtetések levonására, másrészt pedig nem is teljesen igaz, mert például, amint láttuk, á dán és svéd nyelvben olyan irányban fejlődött tovább a,z eredeti genüskülönbség, hogy ott négy nem megkülönböztetéséről beszélhetünk. Meg kell említenünk, hogy az indogermán genus kifejlődésének egészen kezdeti szakaszában, amikor a változó nemű szófajok kezdték követni a főnév végződését, tág értelemben sokosztályú rendszerről mégis beszélhetünk. Ekkor az osztályok különbsége a deklinációk tőkülönbségével azonos. Ez azonban csak olyan átmeneti stádium lehetett, amelyet korábban inkább munkahipotézis gyanánt tételeztünk fel, hogy a három nem kiválásának útját szemléltetőbben mutassuk be. Nem lehetne ilyen átmeneti szakaszt a bantu kikristályosodott rendszeréhez hasonlítani már csak a sok egyeztetési bizonytalanság, továbbá