Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29

38 FODOR ISTVÁN Ismerik e kategóriát a ragozó nyelvek (bantu, kaukázusi), megvan a hajlító I típusban is (indogermán, szemito-hamita), sőt előfordul a poliszintótikus nyel- 1 vek körében (amerikai indián). Csupán a kínai ós egyéb elszigetelő nyelvek I közt ismeretlen, de még elképzelni sem lehetséges. A genus meglétéhez legalább I két mondatrész alaktani eszközökkel kifejezett egyeztetése szükséges. Ha pedig 1 ilyen kongruencia kifejlődik, akkor elszigetelő nyelvtípusról már nem beszól- j hetünk. A genus kialakulása tehát "bizonyos alapfeltételhez; van kötve, de ha 1 az megvan, akkor sokfajta alaktani típus sajátsága lehet. E kérdés vizsgálata persze sokkal bonyolultabb, mint ahogyan itt váz-J latosan megemlítettük, egyrészt azért, mert a nyelvtípusok közt nincsen M merev határvonal, másrészt pedig sokkal finomabb tipizálás esetében talán 1 más eredményre jutunk. Ha például SAPIR morfológikus osztályozását fogad- i juk el kiindulópontnak (altípusok: simple pure relational, complex pure re- j íational, simple mixed-relational, complex mixed-relational; a viszonyítás 1 technikája: isolating, agglutinative, fusional, symbolic; az összetétel foka: j analytic, synthetic, polysynthetic), a genus és az alaktani típus szorosabb kap- J csolatára bukkanhatunk. A nyelvtani nem és az alaktani rendszer viszonya azért alkotja fontosa részletét a problémának, mert vannak kutatók, akik éppen itt akarják meg- M találni a genus keletkezésének magyarázatát. Ez elsősorban MEiNHOF-ra vonatkozik, s ezért ki kell térnünk a kiváló m afrikanista elméletére. MEINHOF (58—70) újra felveti a bantu ós szudáni nyelveknek egyrészt a a szemito-hamita, másrészt az indogermán nyelvcsaláddal való rokonságának 1 vagy legalábbis egymásrahatásának kérdését. A. problémát e nyelvek morfo-1 logikus alkatának vizsgálatával igyekszik tisztázni. Átmenetet lát az elszige-1 telő szudáni ewe, a ragozó bantu, valamint más szudáni nyelvek, továbbá a 1 hajlító szemito-hamita és indogermán alaktani rendszer és viszonyító eszközei 1 közt. Űgy véli, hogy ezek az alaktani, típusok nem alkotnak merev ós egymás- 1 tói jól elhatárolható formákat, hanem igen sok átmeneti kapocs van köztük i az elszigetelő rendszertől a hajlítóig, s ez rokonságukra is utal. E tekintetben I tehát, ha módszeresebben és fenntartással is (105)", a szerző csak a SCHLEICHEB, 1 és MAX MÜLLEE féle elméletet eleveníti fel. Ennek cáfolatával e helyen nem 1 foglalkozunk, hiszen a nyelvtudomány már amúgy is túlhaladt rajta,.de al genusra vonatkozó észrevételeire reagálnunk kell. MEINHOE különbséget lát a bantu ós egyes szudáni nyelvek névszói 1 osztályai, valamint a szemito-hamita és indogermán genuskülönbség között. I Szerinte a ragozó nyelvekre a névszói osztályok jellemzőek, a hajlító nyelvek-1 ben a genus az uralkodó. A szerző nem indokolja részletesen, miben látja em különbséget, gondolatmenetéből viszont az következtethető ki, hogy a sok-l neműséget állítja szembe a két- vagy háromneműséggel. A továbbiakban MEESTHOF azt állítja, hogy az elszigetelő nyelvekben,! mint az ewe is mutatja, semmiféle genus- vagy osztálykülönbsóg nem létez- i hetik, a ragozó nyelvekben (bantu és egyes szudáni nyelvek) pedig olyanj módon fejlődik ki önálló szavakból ós képzőkből, ahogyan már korább leírtuk, j a hajlító nyelvekben viszont a névszói osztályok összevonódnak, és kialakul a 1 csakkét vagy három nemből álló megkülönböztetés. MEINHOP azzal bizonyítja állítását, hogy átmeneti formákat mutat ki a névszói osztályokkal bíró nyel-1 veken belül, ahol a sokosztályos különbség elmosódása tapasztalható. Például a szuahéli nyelvben az állatok neve mellett gyakran áll személyekre vonatkozó I