Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29
A NYELVTANI NEM KIALAKULÁSA II. 37 van, vagyis a szó illetve a mondatszaka^f'kézdetét jelzi (lásd LAZICZIUS 178). . ~ Vizsgáljuk meg, van-e a nyelvtani nemnek is valamilyen mellékes funkciója. Nenl is egy, hanem sokféle felhasználási lehetősége akad. Elsőnek lehetne megemlíteni azt a lehetőséget, amelyről a kategória legelőször a szanszkrit ós görög nyelvtani hagyományokban a nevét is kapta, s amelyről kezdetben keletkezését magyarázták, ti. hogy bár következetlenül, mégis kifejezi a természetes nem különbségét: fr. ouvrier 'munkás': — • ouvriere 'munkásnő'. Másodiknak említhető az a tulajdonsága, hogy a szépirodalom megelevenítésére, szexualizálásra használja fel. Amikor például a „FlecHfl o pflÖHHe" (Dal a berkenyéről) című orosz népdalban a pRŐÚna f. 'berkenye' a távoli dyő m. 'tölgyfa' után sóvárog, akkor a pRŐuna szó nőneme és a dyő hímneme a költemény tartalmát ós hangulatát egyaránt megszabja, ós olyan stilisztikai eszközt nyújt, amelyre a genus kategóriáját nem ismerő nyelvek nem képesek. Ezek a nyelvek ugyanezt a gondolatot és hangulatot más eszközökkel, sokkal körülményesebben fejeznék ki. Lásd PAUL (267), ROYEN (336 — 72), BUDAGOV (153 — 5) és a már említett SEIDLEB példáit. A genus harmadik felhasználási módja azokban a nyelvekben adódik, amelyek szórendje szabad, s az egyeztetés lehetővé teszi különösen szépirodalmi szövegekben a szókapcsolatok tagjainak szóthúzását más mondatrészek közbeékelósével, pl.: Lurida terribiles miscent aconita novercae ... (Ovidius, Metamorphoses I, 147.) A tulajdonképpeni funkciót nem a genus, hanem maga az egyeztetés tölti be, de sok esetben az összetartozó ragok elsősorban a genust fejezik ki, mint a fenti példánk esetében láthatjuk. GEASSEEIE (I, 251) ezt tartja a genus legfontosabb funkciójának. Az előbbihez hasonló nyelvtani szerepe van a genuskülönbségnek akkor, amikor valamely mondatrész határozottabb jelentésére utal. Ebben az olasz mondatban: Vho visto a tárgy csak férfi vagy hímnemű főnév lehet, míg ia. Vho vista mondatban a participium nőneme nőt vagy nőnemű főnevet jelöl. Szükségtelen e. tanulmány keretében a genus védelmében felsorolni összes felhasználási lehetőségeit, de az említett néhány eset meggyőzően bizonyítja, milyen hasznos lehet ez a létrejötte tekintetében éppennem szükségszerű kategória. • BTJDENZ szellemesen foglalkozik a genus funkciójával, illetve annak hiányával és értékelésével. A nyelvtani nemet ismerő nyelveket , jpoétikusnak" nevezi az agenerikus nyelvekkel szemben,' amelyeket „filozofikusnak" nevez. Szerinte a költői kifejezésmód eszközénél fontosabb a nemtől való elvontság, amely az agenerikus, tehát „filozofikus" nyelvek szavait jellemzi. BTJDENZ bizonyos mértékű elfogultsága érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy nézetét az agenerikus (tehát a finnugor, köztük a magyar) nyelveket ért támadás viszontválaszául teszi. 11. A genus kialakulása ós megjelenési formái körül még több probléma vár megoldásra. Ezek közé tartozik a nyelv morfológikus típusának a genusszal való összefüggése. Ha a főbb nyelvtípusokat megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az elszigetelő nyelvek kivételével bármely típusban keletkezhetik genuskülönbség.
