Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29

A NYBLVTAJJI NEM KIALAKULÁSA II. 35 vannak. A genitivus-accusativus (doöpozo omqa) használata vagy egyes főnévragok használatának kevéssé kikristályosodott különbsége (pl. fehérorosz KVneu 'kereskedő', loc. Kynyy;— HOMC 'kés', locnctdKU) nem mérhető össze a eenuskategóriájával, mert az előbbi esetben csak szintaktikai, az utóbbiban csak morfológikus elkülönülésekről volt szó. A genus ezzel szemben alaktani és szintaktikai jellegzetességekben.egyaránt megnyilvánul. Egyébként HJELMSLEV tanulmányában még a genust nem ismerő nyelvek kérdő és vonatkozó névmásainak (ki — mi), továbbá az angol személyes névmás harmadik személye alakjainak (he — she — it) különbségét is hajlandó a genus vagy az élő—élettelen kategóriájával együtt tárgyalni! Ez az eljárás éppen egy strukturalistától a legkevésbé sem volna várható, hiszen ezen az alapon a szóban forgó jelenségek nyelvtani és rendszerszerű alapjaikat elvesztvén szemantikai jellegű kategóriákká ködösülnek. Igen jellegzetes példája az alaki végződés erejének a szavak nemének alakulása szempontjából a szláv -a-, -ja- tövű deklinációba tartozó hímnemű főnevek sorsa. Már az óegyházi szláv nyelvemlékekben találunk példát a nőnemű egyeztetésre is (slugy judeisky). Ez a jelenség gyakorivá vált a szláv leány nyel vekben (or. MUpoeaH cydbR, cseh dobra hospoda). Érdekesen alakult a szerb-horvátban az egyeztetés. Az irodalmi nyelv mesterkélt normáival (sing. hímnemű: moj sluga — plur. nőnemű: mo/e sluge stb.) szemben a népnyelvben sok alakváltozat fordul elő, de általában a végződés szerinti, tehát a nőnemű egyeztetés van többségben (moja sluga). A nyelvtani erők, főleg a végződés hatása jellemzi a jövevényszavak túlnyomó többségének alakulását is a genus szempontjából. Az idegen szó általában csak akkor tartja meg eredeti nemét az átvevő nyelvben is (feltéve, ha annak genusrendszere az átadóéval azonos), ha a szó a művelt társadalmi rétegek útján került át, vagyis a ,,mots savants", illetve a vándorszavak esetében. Az átvevő társadalmi réteg jól ismeri az átadó nyelv rendszerét, sőt esetleg a genus fogalmával is tisztában van. Ilyen szavak az oroszban pl.: 3üAa f. < fr. saíle f., statuja f. < fr. statue f. A szó végződése is hozzáidomul a befogadó nyelv alaktanához. De a nyelvek korai jövevényszavai, amelyek a népek széles rétegeinek érintkezése során kerülnek át egyik nyelvből a másikba, másképp viselkednek. A beszélők ugyanis sem a genus, sem az átadó nyelvrendszer alapelemeivel nincsenek tisztában, vagy egyáltalán nem is beszélik egymás nyelvét, a szó végződése a hanghelyettesítósek után változatlan marad, ós ez a végződés szabja meg az átvett szó nemét függetlenül attól, hogy az milyen nemű volt áz eredeti nyelvben. Ezért a gör. xQa(5fiarí(ov) ntr. 'ágy' az oroszban Kpoeamb alakban nőnemű lett. Ugyanez a sorsa sok, a művelt nyelvből a köznyelv alsó fokán általánosan elterjedt jövevényszónak, amely megváltoztatja nemét, ahogy a végződós kívánja. A fr. caffé m. > KO0e Sbz orosz irodalmi nyelvben hímnemű, de az alsófokú köznyelvben semlegesnemű. A sexusnak megfelelő nem kifejezésére vagy megtartására irányuló törekvés az előbbi tendenciákhoz képest csekélyebb jelentőségű. Majdnem kizárólag férfit vagy nőt jelentő szavak átvételénél fordul elő. Az or. MadaM < f. madame a szó végződése ellenére is megtartotta a nőnemet. Á bolgár nyelv török eredetű (-gi, -ci képző) személyeket jelentő -cija, -dzija képzős főnevei, amelyek férfit, férfi foglalkozást jelentenek, az -a végű csoportba illeszkednek bele hímnemű szavakként: zweeHÖOKUR < güvenci. Ha a nyelvtörténeti adatok minden nyelvben azt bizonyítják, hogy a genus fejlődósében a nyelv belső mozgató erői játszották a főszerepet, akkor 3*