Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása II. 29

30 FODOR ISTVÁN értelemben vett oksági összefüggések, időbeli, térbeli, sorrendi és minőségi viszonyok fejeződnek ki. A casusok közül a birtokviszony (genitivus) valamiféle egymáshoztartozást jelöl: az apám háza, a ház kapuja. A részeshatározó (dativus) valamilyen irányt jelöl: az apámnak (adom a kenyeret), a háznak (tartok). A tempus a folyamatok egymásutánját fejezi ki abszolút vagy relatív formában. A nyelvtani kategóriák, illetve azok egyes megnyilvánulásai, valamint a fogalmi kategóriák közt bizonyos rokonság, kapcsolat áll fent, habár azonosságról, vagy egyszerű visszatükröződésről szó sem lehet. Lásd HJELMSLEV, Prineipes 197—8, 210. E problémával kapcsolatban. lásd még OTTÓ, Grundlegung 90 és további irodalmi utalásokkal Sprachwissensehaft 35 — 7, továbbá B:R0:NT>AL Les parties, CASSIKER 274 — 93 munkáit. Az értékmegkülönböztetés és a genus kategóriája közt ilyen fajta összefüggés nem mutatható ki, s az értékmegkülönböztetés maga sem lehet más, mint a logika formái szerint hiányos ismeretek alapján felállított gondolat. A genus kategóriája elüt a többi nyelvtani kategóriától abban, hogy semmiféle olyan kapcsolatot vagy rokonságot a fogalmi kategóriákkal nem mutat, mint amilyeneket a casus, tempus, aspectus, numerus stb. Sőt a genus semmiféle a valóságban meglevő összefüggést nem képvisel. A nyelvtani nemek vagy osz- i tályok egymásközti viszonya nem ad jelentóstöbbletet a hozzájuk tartozó főneveknek vagy az azokkal egyező kapcsolatoknak, legfeljebb, mint látni fogjuk, stilisztikai ós költői eszközként alkalmazható, akárcsak minden nyelv tani és nyelvi forma. A nemek és az osztályok tagjai közt egyenrangú viszony van, az értékmegkülönböztetós állítólagos eredeti alá- és felérendelő szerepe itt nem nyilvánul meg. , BALLY (45) tömören így jellemzi a genus kategóriáját: ,,la distinction des genres est un luxé linguistique, sans relation avec la logique". Hasonlóan nyilatkozik GABELENTZ is (254). Ezzel szemben HJELMSLEV (Prineipes 164— j 70) azt állítja, hogy nincsenek olyan nyelvtani kategóriák, beleértve éppen a, genust is, amelyeknek ne volna valamilyen jelentéstartalmuk. HJELMSLEV nem mondja meg, miben látja a genus jelentéstartalmát, csak néhány valóban nem szerencsés ellenérv cáfolatával foglalkozik. Ennek során helyesen állapítja meg, hogy a genus eredetének megoldatlan volta ós a világ nyelveiben való rendkívül sokféle, gyakran ellentétes megnyilvánulása még nem lehetne akadálya annak, hogy ilyen jelentéstartalmat fel ne fedezzünk benne. Az általa említett példa (bonus 'la bonne personne' —• bonum 'le bien, quelque chose de bon') azonban nem a kategória jelentéstartalma, hanem egy adott nyelvben való egyik funkciója. A dán tudós újabb tanulmányában (Animé 164) visszatér korábbi nézetéhez, azonban itt is adós marad a felelettel. A genus kategóriája abban is különbözik a többi nyelvtani kategóriátóll hogy nem minden nyelvben van meg, sőt kevéssé valószínű, hogy valaha megvolt, de a nyelvek fejlődése folyamán kiveszett. A nyelvtörténet ugyan határozottan nem bizonyíthatja egyetlen genust nem ismerő nyelvben se, hogy sohasem létezett, de üres fikció volna ennek ellenkezőjét állítani. Túl sok azoknak a nyelveknek a száma, amelyekben a. genusnak nyoma sincsen. Mindenesetre olykor óvatosan kell bánni az általánosításokkal. Csak nemrégiben mutatták ki, hogy a XIII. századi mongol nyelv, ellentétben a mai mongollal, ismerte a genuskülönbség egy gyenge formáját (Lásd erről lejjebb). Ha pedig valaha a mongolban e kategória általános volt, és ha a mongol, a mandzsu-tungúz ós török-tatár nyelvcsaládok közös eredetűek, akkor az altáji