Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3
A SAUSSURE-I TANÍTÁSOK MAGYAR VISSZHANGJÁHOZ 21 dalmi voltának tanítása; de ez TAMÁsnál az egyéni felhasználással nem szembeállítva, hanem a dialektikába hajló kölcsönös összefüggésben jelenik meg. — S mi a sorsa a linguistique interné és externe elválasztásának % Ennek nálunk még visszhangja sem igen van. Igaz: a nyelvtörténeti jelenségeket alig-alig szemléli általános nyelvészetünk társadalomtörténeti és lélektani vonatkozásaik megvilágításában; de ez a negatívum nem a saussure-i tanítás hatása, hanem a pozitivizmus öröksége. ' SAUSSUEE hatása a magyarországi általános nyelvészetre elég mély, minthogy egészen átjárta; de korántsem elég széles, minthogy nem az az általános nyelvészet maga sem: igen kicsiny szerepű, keveseket mozgató probléma e korban nyelvtudományunk egészéhez viszonyítva.17 5. Most még a saussure-i tanításoknak a magyar nyelvtudomány gyakorlati munkájára tett hatását kellene megvizsgálnunk. Ez a kérdés eléggé nehezen fogható meg; egyrészt, mert a számbajöhető két évtizednek (1925— 1945) magyar nyelvészeti munkássága meglehetősen nagy ós szétágazó, s így csa k annak teljesen átvizsgálásával kaphatnánk viszonylag is hű és kerek képet; másrészt ós sokkal inkább meg azért, mert ez a hatás — amennyiben egyáltalában volt — nem közvetlen, hanem közvetett, s nem is tudatos, hanem öntudatlan. Nem közvetlen, mert nálunk SAUSSTJBE-t szinte csak azok ismerték, akik ismertették, továbbfejlesztették vagy legalább hozzászóltak művéhez; a magyar nyelvtudomány művelői közül tehát igen-igen kevesen; s így hatása a szélesebb nyelvésztársadalomra legföljebb a már említett ismertetőkön keresztül lehetett, meg azon át, ami ezeknek jóvoltából társasági viták és fehér asztal melletti beszélgetések során a köztudatba került. így a saussure-i tanítások hatása nálunk tulajdonképpen szállománykónt, „gesunkenes Kulturgut"-szerűen került — amennyire került — a konkrét kutató munkába. S ebből következik, hogy nem is tudatosan, nem egy átfogó nyelvelmélet alapelveinek vagy módszertani elgondolásainak szándékos alkalmazásaként, hanem öntudatlanul, a jónak ösztönös átvétele-, mondhatnánk ellesóseként.18 E tekintetben különösen érdekes -— s még ma sem lezárult '•— korszaka ez nyelvtudományunknak: a kezdők vágy kevésbé önállók a szemlélethez és munkamódszerhez szükséges fogásokat valóban nem tanulják, hanem ellesik a fejlettebbektől; igen kevés e korban a módszertani kérdéseket taglaló cikk vagy mű, s még kevesebb az olyan konkrét kérdéseket fejtegető tanulmány, amely eredményeinek összefoglalása mellett az alkalmazott módszer dolgában is tenne bizonyos megjegyzéseket. Hogy e módszertanilag részben közömbös, részben viszont szégyenlős korszak még ma sem zárult le, most csak 17 E ténynek néhány okát s korántsem pozitív értékelését 1. korábban 13. lap, s későbben is : 25. lap. Nem érthetek tehát egyet NÉMETH GYULA akadémikussal abban, hogy a saussure-i tanítások nálunk részesültek annyi követésben, amennyi érdemük szerint megillette őket. Szerintem több illette volna őket. 18 Érdekes adalékot szolgáltatott erre TOMPA JÓZSEF. Mint GOMBOCZ tanítványa, megismerkedett a nyelvi elemek jelszerűségének, e jelszefű elemek rendszerszerűségének, s a rendszer szinkronikus jellegének tanításával; de SAUSSURE eredetiben nem került a kezébe. Mikor vidékről visszakerült, a nyelvészeknek főleg délutáni asztaltársaságába járt (az esti volt az elméletileg modernebb szellemű), s így SAUSSURE-nek még nevét sem igen hallotta emlegetni hosszú évekig. Mint tankönyvíró, a leíró nyelvtan területén végeredményben SAUSSURE követője lett; elvéinek ilyen irányú fejlődését azonban sokáig maga sem SAUSSURE-nek és tanításának, hanem GOMBOCZ-nak s a lassan megváltozott közfelfogásnak tulajdonította.
