Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3
A SAUSSURE-I TANÍTÁSOK MAGYAR VISSZHANGJÁHOZ 19 Az említett külföldi szerzők munkássága természetesen még annyira sem épült bele a magyar nyelvészetbe, amennyire LAZICZIUSÓ. A magyar nyelvtudományi közvélemény lényegében nem is ismerte őket, de amennyiben ismerte sem követte, még csak nem is bírálta. Munkáik teljesen kívül maradtak a hazai nyelvészet vérkeringésén; amennyire — talán LoTzét kivéve nem abból táplálkoztak, annyira nem is hatottak vissza rá. De az semmi esetre sem véletlen, hogy a saussure-iánizmus legnagyobb túlzásai éppen bennük jelentek meg a magyar nyelvészetben, illetőleg annak perifériáján. 4. Miben foglalhatjuk Össze most már az eddig elmondottakat? Önálló és átfogó általános nyelvészeti munka nálunk a század első évtizedeiben nem volt, s nem alakult ki tulajdonképpen később, SAUSSURE hatására sem. De az ő ösztönzése alapján mégis megszaporodtak az értékes részleteredmények. Ezek — ha pozitív, ha negatív előjellel — szinte minden szálukkal hozzá és hazai szócsövéhez, LAZicziushoz fűződnek; a többi modern nyugati irányzat legföljebb egy-egy ismertetés formájában jelenik meg nálunk, így a neolingvisztika (vö. VLDOS: MNy. XXV, 204), a szélsőséges strukturalizmus (vö. LAZICZIUS: NyK. XLVIII, 88), a modern szemantika (vö. ÉLNj. XXXII, 273; XXXIII, 186), a behaviourizmus stb. (EPhK. LXVII, 238) és egyéb iskolák (vö. MNy. XXXV, 61).14 A saussure-i tanítások legfőbb ismertetője és képviselője, LAZICZIUS, potenciálisan magában hordta minden későbbi, nyugaton 5 kifejlődött túlzás, merevség, a valóságtól való teljes elszakadás csíráját; ám a hazai talaj nem kedvezett ennek, s amennyire lehetett, fékezte, gátolta. Ha voltak is túlzók a magyar nyelvészet körül, azok nem a magyar nyelvészek közül jöttek, s hatásukban nem is értek el hozzájuk. Nem hatottak nálunk a nyugaton kialakult túlzó iskolák sem.15 Akik nálunk SAUSSURE tanításait megszívlelték és továbbfejlesztették, azok a külföldi túlzók figyelmen kívül hagyásával, sokszor LAZicziust is mellőzve vagy éppen vele szemben állva, önállóan dolgozták fel SAUssuRE-t. Abban hasonlítanak a mi SAUSSURE-követőink nyugati kollégáikhoz, hogy a mesternek egyikük sem egész rendszerét, csak rendszerének egy-egy részletét dolgozta fel ós fejlesztette. De két dologban élesen különböznek tőlük. Az egyik: ebből a részletből sohasem építettek átfogó s így szükségszerűen eltorzult ós a valóságot eltorzító rendszert. A másik: mindig a valóság talaján álltak, mindig a nyelvből indultak ki; számukra nem a nyelv volt példatár az elmélethez, hanem az elmélet kutatási eszköz; a nyelvhez. Altalános nyelvészetünk tehát — már amennyire volt e korban —a konkrét nyelvészeti kutatásból nőtt ki, s így magában hordta a pozitivista iskolának a nyelvi tényekhez tapadó szemléletét. De ahol ez szorított, ahol 14 SZÉPE GYÖRGY szerint SAUSSURE csak az egyik hatótényező e korban. így látja GÁLDI LÁSZLÓ is, utalva többek között a dán iskolára, s BR0Nx>ALnak 1936-ban tett budapesti látogatására. — Sajnos e hatásoknak igen kevéssé találom írásos nyomát. BALIY és BÜHLER hatása talán jobban megfogható ennél, de ez meg egészen más téma. 15 Mikor itt és a továbbiakban a nyugaton kialakult túlzásokról beszélek, nem a nyugati nyelvészet egészére gondolok, hanem valóban csak a túlzó iskolákra, a korábban már említett izmusokra. Hogy nem minden túlzó, merev, valóságellenes és egészségtelen, ami nyugaton van a nyelvészetben, az természetes és köztudomású. L. most csak HERMÁN beszámolóját a rnodern francia nyelvészetről : III. kongr. ,53 — 8. 2*
