Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3

A SAUSSURE-I TANÍTÁSOK MAGTAR VISSZHANGJÁHOZ 17 melyek azonos alakúak, s melyek több jelentésűek, minthogy kényszerűen kikapcsolja e kérdésből is a történetiséget. — Hasonlóan kívülről, mint készen adott rendszert szemléli a nyelvet RÓBERT A. HALL a két kiadásban is megjelent „Hungárián Grammar" című összefoglalásában (Supplement to Language 1938 és 1944); akinek ugyan magyar bírálója, ELEKFI LÁSZLÓ (MNy. XLIII, 230) helyesen veti szemére, hogy csak a köznyelvet ismeri és ismerteti, annak is főleg csak szerkezetét, s ezt is elsősorban alakilag; ám HALL célja nem' is volt több ennél, s műve a strukturalizmusnak inkább csak korlátait viseli, elhajlásait még nem mutatja. b) Az elmélet, nem pedig a gyakorlat felől való kiindulásával már inkább LAZICZITXSIIOZ hasonló megnyilatkozás SKALiÖKÁé: ,,Zur Ungarischen Grammatik" (Prága, 1935). A mi TAMÁsunkkal és GYÖRKÉnkkel ellentétben ő teljesen megmarad a saussure-i különbségelmélet alapján, á nyelvben szerinte is minden elem csupán mással való ellentétein keresztül él és nyer értéket (7). Fejtegetéseiben a nyelvi elemeket két csoportra osztja: jelentést hordozókra, azaz szemantémákra, és viszonyt hordozókra, azaz formális elemekre. Azt a tételt állítja fel róluk, hogy a szemantémák közt gyakori a szinonim és a homonim találkozás, a formális elemek közt viszont ritka (8). Ez a tétel azonban így merev s bizonyítatlan is. Vajon a valamilyen cselekvésre való hajlamosságot jelentő -ós, -ős, az ugyanilyen funkciójú -atag, -eteg és a hasonló szerepű -ékony, -ékeny a magyarban nem szinonim-e? Nem szinonimák-e kicsinyítő képzőink? S nem a szinonimika keretébe tartozik-e a -nak, -nek viszonya a számára, se kettőé a részére elemmel? Nem a távolabbi szinonimika jele-e az, hogy az essivusok közt adessivus, superessivus stb. van, de még az adessivuson belül is puszta fokozati, közelségi eltérésekre utal a -nál, -nél, a mellett és a táján különbsége? (Minderre 1. NyK. LIV, 11, 22). — Hát a homonimiával hogyan állunk? Még ha nem vesszük is homonimiának a magyarban- a hasonlító és az ellátottságot jelölő -s képzők viszonyát, s ezekét a foglalkozásnév és a gyűjtőnév -s képzőjével — bár leíró szempontból ez ma már négy Önálló kategória —, akkor sem tagadhatjuk le a tárgyas ragozás és a felszólító mód /-jenek, a részeshatározó és az igeragozás -?ia&-jának, a locativus és a tárgy -t-jenek stb. leíró szempontból mindenesetre véletlen egybehangzását. — S még inkább az elmélet merev alkalmazásának, az öncélú játék felé hajlásnak jele az, ahogyan SKALIÖKA a morfologikus nullával operál, kimutatván, hogy a ragtalan, jeltelen, képző nélküli alak végén álló 0 morféma tulajdonképpen nem egy, hanem több nulla, mert a relációktól függően más-más ellentétrendszerben szerepel, s így más-más funkciót tölt be (19). Az viszont kétségkívül érdekes kérdésfeltevése, hogy vajon minden ragtalan alak végén van-e morfologikus nulla; pl. a baj nélkül baj alakjában is (18). Persze ezt a kérdést is az; dönti el — ami az előbbi megállapítást is cáfolja, — hogy a 0 morféma nem abszolút, hanem mindig csak viszonyított értékű, s így mindig a vizsgált reláció dönti el, hogy van-e vagy nincsen, s ha van, milyen értékben. c) A kifejlett, a valóságtól már elszakadt strukturalizmusnak, ennek a rendszerszerű szemlélet helyes saussure-i tanítását a helytelen saussure-i fogalmazás alapján mereven abszolutizáló és eltúlzó irányzatnak12

híve és fejlesztője szerepében jelenik meg a magyar nyelvjárások anyagát vizsgálva 12 E bonyolult mondat értelmét talán némileg megvilágítja az izmusokról szóló korábbi jegyzetem. FODOR ISTVÁN arra figyelmeztet, hogy a strukturalizmusnak is megvan a maga racionális magva, s van igen sok helyes részeredménye. Egyiket sem Nyelytudományi Közlemények LXL