Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3
16 DEME LÁSZLÓ kodására mindenféle elmélettől, s ezzel összefüggésben atomisztikus, az összefüggéseket kevéssé látó s gyakran nem is kereső módszerére. A saussure-i \ tanításokból a nyelv rendszerszerűségének elvét szögezi ezzel szemben, hangsúlyozva e rendszer elemeinek jelszerű voltát és kollektív érvényét. Nem jelentéktelen helyet foglal el a magyar tanítványok között PAPP ISTVÁN. Szép számú elméleti tárgyú dolgozatában (A mondat részei: MNy. XXVI, 200; Mi a mondattan: uo. XXVIII, 228, 290; A főnévi igenév fejlődéstörténetéhez: uo. XXXIII, 38; Mi a szó funkciója: MNy. XXXVIII, 178, 272) SAUSSUEE és RIES hatása együtt jelentkezik; s kissé mindig érezhető marad a nyelvlólektani irány felől való elindulás. SAUSSURE elméletének hazai alkalmazói "között kétségkívül PAPP ISTVÁN a legeredetibb elme, legalábbis abban az értelemben, hogy a mestertől való függetlenségét a legjobban mindig ő őrzi meg, általában nem is indíttatást keresve benne, csak hátteret s támogatást eredetileg tulajdonképpen nélküle támadt gondolataihoz. f) Az eddig említettek a fonológiának vagy a nyelvtudomány egyéb ágainak főleg elméleti kérdéseit boncolgatták, ezeket ismertették, bírálták vagy építették tovább. A magyar fonológia konkrét kidolgozásához magáért a gyakorlati eredményért választott időkörünkben tulajdonképpen csak egyetlen szerző szolgáltatott adalékot magyar folyóiratban; jellemző, hogy ez is a francia SAUVAGEOT volt". „Adalék a magyar nyelv fonológiájához" című közleményében (NyK. XLVIII, 399) a magyar köznyelvben észlelhető e ~ ö (pl. per ~ pör) és é ~ i (pl. kezét ~ kézit) váltakozás fonológiai értékét boncolgatja. — A különben szintén nem magyar, hanem finnugor nyelvész HAJDÚ PÉTEitnek az a cikke, amelyikben a magyar fonémaállomány szerkezeti jellemzéséhez vet fel önálló értékű szempontokat és megfontolásokat (NyK. LIII, 220), már nemcsak megjelenése, hanem megírása időpontját tekintve is kiesik választott időkörünkből. 3. A fonológiai és általában a SAUSSURE-fóle rendszerszemlóleti szempontoknak a magyar nyelv egészére való gyakorlati ráalkalmazásával tehát a magyarországi magyar nyelvtudomány végeredményben adós maradt. Mint láttuk, még az említett egy-két részletkérdés kidolgozása sem a magyar nyelvészek érdeme; az egészre applikálás pedig -— amennyiben megtörtént — kizárólag külföldi vagy külföldre szakadt szakemberek munkájának eredménye. Nézzünk meg néhányat ezekből is.*1 a) A magyar származású LOTZ JÁisrost egy idegen ajkúak számára készített magyar nyelvtan gyakorlati szüksége vitte el odáig, hogy a magyar nyelvet fejlődéstörténetétől teljesen elszigetelve, mint adott rendszert szemlélje, amelyben tehát nincsenek egymástól eltérő fejlődési sorok, csak szabályok ós kivételek. LOTZ nyelvtana a GOMBOCZ adaptálta saussure-i értelemben leíró; s teljességgel megfogja és érvényesíti a nyelvnek szinkronikus, rendszerszerű, funkcionális, a mondattannak pedig szintagmatikus szemléletét. Számára nem probléma az, hogy a ragot hogyan különítse el a tőtől, mert szemléletében a ragos alaknak nincs és nem is lehet története, csak jelene; ugyanígy nem probléma neki az sem, hogy a magyar szavak közül 11 Természetesen a bemutatottaknál több található a külföldi irodalomban. HAJDÚ PÉTER figyelmeztet pl. NÓVÁK, S főleg SEBEOK munkásságára. — Ám tételem a magyarországi magyar nyelvtudományra tett hatás, s ezért kitéréseim sohasem teljesek, ahogy — érthető okokból — még fő vonalam anyaga sem. -* Ugyanez okból nem vettem tekintetbe a magyarországi nem magyar nyelvtudományt, noha abban — főleg a romanisztikában — igen érdekes nyomai találhatók SAUSSUEE hatásának.
