Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3

A SATJSSTTRE-I TANÍTÁSOK MAOTAB VISSZHANG-JÁHOZ 15> vei szemben azonban GYÖEKE azt a föltétlenül dialektikusabb nézetet vallja., hogy a rendszer nyelvi hasonlóságok és különbségek hálózata, s így alapja az egyidejű összefüggés és ellentét. — Még tovább jut ezen a föltétlenül helyes úton posthomus cikkében (MNy. XLIIl, 1), ahol nyelvtudományi alapelvei között a rendszerszerűségén kívül a jelszerűség kérdését is további boncolás alá veszi. Itt megállapítja, hogy a nyelvnek a jeleken kívül (pl. szavak, ragok) vannak nem jel értékű, de mégis jelszerű elemei (pl. szórend,, hanglejtés), sőt jelszerűtlen elemei is (pl, az egyes elemeket összekötő asszociatív kapocs); s hogy a gondolatközlés funkciójában a jelek és a jelszerű elemek egyaránt fontosak. Mindezekkel rátapint arra, amit a mai nyugati nyelvészet a szegmentális és szupraszegmentális elemek értékéről tanít; csak éppen nem olyan nagy igényű terminológiával. TAMÁst is, GYÖKKÉt is az jellemzi, hogy a nyelv vizsgálatától haladnak az elmélet felé, s a nyelv jobb megismerése érdekében foglalkoznak vele. Ezért elméleti eredményeik nem olyan kristálytisztán megfogalmazottak, nem olyan kategorikusak, nem olyan kerek rendszert alkotók, mint például LAZICZIUSÓÍ; de — ismét csak ezért — mindig közelebb maradnak a valósághoz; nem elvisznek tőle, hanem éppen mélyebbre ragadnak megismerésében. Az ő kezükben az elmélet az, aminek lennie kell: a világ megismerésének eszköze s ugyanakkor eredménye is.10 e) Nem olyan igényekkel, mint az eddig tárgyaltak, de nagy elmélyedéssel és jó szempontokkal ismerteti, sőt bírálja a saussure-i tanítást és főleg a fonológia rendszerét KELEMEN JÓZSEF (NóNy. VII, 186). Érdekesen és önállóan foglalja össze SAUSSURE tanítását a langue és parole kettősségéről, egy-két pontján szinte világosabban, mint a mester maga. Talán ő emeli ki legjobban nálunk azt, hogy ha valamely jelenség nyelvi, akkor ezáltal, egyben szociális és lélektani is. Tanulságos, s egyre inkább igaz ez a jóslata: ,,a jövő nyelvtudománya a fonológiát nem külön tudománynak (vagy »fióktudomány«-nak), hanem módszeres vizsgálati szempontnak fogja tekinteni és értékesíteni" (i. h. 216). Figyelemre méltó a magyarországi követők sorában MADZSAR IMRE,. aki az affrikáták kérdésébe a szótaghatár problémája felől szól bele, gyümölcsözően támaszkodva SAUSSURE. szótagelméletére (MNy. XXXII, 103). Sajátos helyet tölt be SAUSSURE magyarországi felhasználói közt GÁLDI LÁSZLÓ azzal a két nagy lélegzetű előadással, amellyel az Athenaeum egyegy vita délutánját indította meg (Ath. XXVI, 368; XXIX, 177). Míg ugyanis az eddigiek csak egymást bírálták a saussure-iánizmuson belül, GÁLDI a SAUSSURE-nél jóval szélesebb értelemben vett általános nyelvészet felől elsősorban a kor pozitivista elméletét és módszerét veszi nem éppen egyetértő vizsgálat alá. Rámutat legfontosabb hibáira, elsősorban merev tartóz-10 VÉRTES

EDIT úgy kívánná, hogy az elmélet és gyakorlat viszonyát dialektikusabban fogalmazzam meg. Utal az atomelméletre, amely a gyakorlatra igen nagy erővel hatott vissza; s attól tart, hogy az általános nyelvészeti elgondolások sohasem válnak kerek rendszerré, ha mindig a gyakorlathoz tapadnak, abból indulnak ki s oda térnek vissza újra meg újra. — Magam az elmélet és gyakorlat viszonyát nem tudom annál dialektikusabban látni, mint ahogyan egyszer megfogalmaztam, hogy ti. ,,az általános a konkrétból és a konkrétért való, nem pedig helyette" (Felsőokt. Szle HÍ/6, 278). így vagyok az általános nyelvészettel : szerintem az is a konkrét, az egyes nyelveket vagy nyelvcsoportokat vizsgáló nyelvészetek terméké, bár Ugyanakkor segítője is. Ilyen legalábbis az általános nyelvészetnek az a formája, amelyet én még nyelvészetnek, nempedig már inkább filozófiának tartok (erről 1. a 4. lapon).