Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Balázs János: Hexendorf Edit, Szótanulmányok a szellemi élet középkori magyar kifejezésanyagának köréből (ism.) 142

142 ISMERTETÉSEK, SZEMLE Hexendorf Edit: Szótanulmányok a szellemi élet középkori magyar kifejezésanyagának köréből Bp. 1258, Akadémiai Kiadó 88 1. (Nyelvtudományi Értekezések 15.) Mint az előszóból is megtudjuk, a szótanulmányok csupán részletei egy készülő nagyobb arányú dolgozatnak, illetőleg a szerző 1957 júniusában megvitatott és elfogadott kandidátusi értekezésének. A disszertáció középkori nyelvemlékeink anyagának vizsgálata alapján, a szellemi műveltségre vonatkozó magyar nyelvi kifejezéskészlet kialakulásának kezdeteire világított rá. Ennek alapjául a szerzőnek az a gyűjtése szolgált, amely a XV. század végéig terjedő időszakra vonatkozólag az írásbeliség, az iskolázás, a tudományok, az irodalom, valamint a művészetek körébe eső magyar szóanyagot teljes egészében, a XVI. század első harmadából pedig bizonyos szempontok, szerint válogatva, tehát szemelvényesen öleli fel. A szerző, ahol tehette, a latinból magyarított szövegeket mindenütt egybevetette az eredetivel is. Anyagát még nem dolgozta fel, teljes egészében^ Addig is, míg nagyobb és teljes feldolgozása elkészül, a szerző é tárgykörből kisebb szótanulmányokat szándékozik közzétenni. így került sajtó alá a jelen tanulmány is, melynek feladata —r& kandidátusi értekezéssel egyezően — annak vizsgálata volt, hogy „milyen nyomai maradtak nyelvünkben a honfoglalás előtti szellemi életnek,, milyen fejlődést eredményezett ezen a területen az új társadalmi formát kialakítá magyarságnak az európai keresztény műveltségbe való bekapcsolódása, a művelődésnek lassú, a középkor végéig bizonyos fokra mégis eljutó intézményesedése" (3). Vándorló, állattenyésztő, nomád őseink a kereszténység felvételével az európai feudális társadalmi rendszerhez csatlakoztak, s ennek a változásnak a szellemi műveltség területén is számos, igen lényeges következménye lett. Nyelvünknek idomulnia kellett az új művelődéshez, bővíteni kellett a szókincset, meg kellett teremteni a merőben új fogalmak jelölésére alkalmas szavakat és kifejezéseket. Ez persze nem történhetett ingadozások, kísérletezések nélkül. HEXENDORE az egyes kifejezések eredetének,, majd pedig későbbi sorsának bemutatásával, tehát nyelvészeti eszközökkel és módszerekkel középköri művelődésünk kialakulásának folyamatát kívánta megvilágítani. Tudatában volt annak, hogy e feladat éppen" nem könnyű, mivel az anyag igen jelentős,, a_ kérdések szerteágazók, s számos területen még további részletkutatások szükségesek. Éppen ezért eddig egyelőre csak egy-egy összefüggő szócsoportra vonatkozó vizsgálatainak eredményét tette közzé a Magyar Nyelv XLVI. és XLVII. évfolyamának ' hasábjain, s adta közre a jelen értekezésben is. Ezt a kiadványt tehát úgy kell tekintenünk, mint szemelvényt, mutatványt egy még el nem készült nagyobb munkából. A szerző nem lép fel a teljesség igényével, s nem ígéri a kérdések minden oldalról való megvilágítását sem. Éppen ezért az ismertetőnek nem az a feladata, hogy számonkérje a szerzőtől, ami nincs meg ebben a viszonylag kis terjedelmű értekezésben, hanem az, hogy ismertesse és értékelje azt, amit a jelen, kiadvány tartalmaz. A munka négy fő fejezetre oszlik. Az első (5 —8) a logikai meghatározás fogalmának kifejezéseit, a második (9 — 34) az irodalmi szövegfordítás kifejezéseit ismerteti* a harmadikban (35—68) főleg az írásbeliség műszavairól olvashatunk, a negyedikben (69 — 86) pedig a latin—magyar megfelelések időrendi jegyzékét találhatjuk. Függelékként e fejezetekhez a megvizsgált magyar kifejezések ábécé-rendes mutatója (87—8) csatlakozik. A logikai meghatározásra vonatkozó kifejezések közül az elvégez és magyaráz ige (s ennek családja), továbbá a valaminek volta szerkezet szerepel az értekezésben. A latin definio magyar tükörfordítása a Guary-kódexben 'elvégez', Calepinus szótárában pedig 'meghatároz'. Kérdés mármost, hogy e műszók elszigetelt próbálkozás eredményei-e, vagy bizonyos közösség többé-kevésbé egységes és kialakult szóhasználatának emlékei. Ezt a rendelkezésünkre álló adatókból nem lehet eldönteni. Már most meg kell jegyeznünk, hogy az a kor, amelyből az itt bemutatott adatok valók, mind társadalmi és gazdasági, mind pedig szellemi tekintetben egységes ugyan,, mégis, művelődését tagolnunk lehet és kell is. Más körbe vezetnek bennünket a kódexek,, más körbe a szójegyzékek. Amazok a kolostori művelődés emlékei, emezek az iskolai oktatásé. Az iskolák is egyházi kézben voltak ugyan, ám a kolostori és a káptalani iskolákban erősebb volt az egyház befolyása, mint a városi iskolákban, amelyek a városi polgárság fiait nevelték. A legrégibb hazai latin—magyar szójegyzékek közül három, a besztercei, a schlágli, valamint a soproni hazai iskoláinkban tankönyv lehetett. Ezzel szemben a Königsbergi Szójegyzék nem iskolaij hanem alkalmasint kancelláriai , célokat szolgált, s így aligha azonos eredetű az előbbiekkel. A XVI. századtól kezdve I