Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Hutterer Miklós: A germán őstörténeti kutatások újabb eredményei (ism.) 139

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 141 északi csoporthoz tartozott. A további fejlődés^ során szakadt ki az északi-tengeri csoport az északiból és képezett mintegy hidat Észak és Dél között, mely utóbbi ekkor kezd összekovácsolódni és megteremti a mai" németség népi és nyelvi alapját. I. sz. 200 körül ezek szerint a germánság már a következőképpen tagolódott: ősgermán „belső germán" északi-tengeri germán északi-germán német angolszász fríz skandináv, gót—vandál népek Ilyen átalakulások után a belső és az északi-tengeri germán csoport képezi végső fokon a tulajdonképpeni déli-germánságot. SCHWARZ vizsgálódásainak nagy jelentőségű eredménye, hogy tisztázta az északi-tengeri germánok átmeneti jellegét az északi és a ,,belső", tehát kontinentális germánok között, mégpedig a grammatika, a szóföldrajz (!) és az őstörténet alapján. Ezzel és a régebbi keleti- ill. északi-germán fogalom tisztázásával SCHWARZ megalkothatta a germánság rétegződésének fenti sémáját, melyet ma már — esetleges, nem elvi jelentőségű, kisebb módosításokat nem számítva — véglegesnek tekinthetünk.10 SCHWARZ mindkét művében, a nyelvjáráskutató kifinomult érzékével, behatóan foglalkozik a germánság és a vele szomszédos népek kapcsolataival is, elsősorban természetesen a nyelvi kölcsönhatások szempontjából. Ily módon sikerült is végleg tisztáznia több olyan kérdést, amely eddig többé-kevésbé nyitott volt. Végleg leszámol azzal a különben eléggé elterjedt nézettel, miszerint a finn nyelv régebbi germán jövevényszavai a gótoktól származnának. A gotonordikus hipotézis alapján megoldhatóak azok a hangtani nehézségek, amelyek miatt olyan finn szavakat, mint kuningas, niekla, miekka a gót *kuniggs, népla, ill. mékeis szavakból próbáltak magyarázni. SCHWARZ itt sokkal valószínűbbnek látja, hogy ezek a formák északi, de nem külön gót formákra vezetendők vissza. Feltevése mellett szól egyrészt az, hogy gótok és finnek soha sem voltak szomszédai egymásnak, másrészt feltűnő az is, hogy a gótban egyetlen finn jövevényszó sem mutatható ki.11 A Kárpát-medencében megfordult germánok tárgyalásánál csupán azt szeretnők megemlíteni, hogy a longobárdok SCHWARZ szerint sem lépték át kelet felé a Duna vonalát,12

és az a bizonyos ,,Feld", amelyen a herulokkal megütköztek, nem a Nagy-Alfoldre, hanem Pozsony környékére vonatkoztatható.13

Nem tartjuk elfogadhatónak azonban azt a feltevést, hogy a szlávságot a magyarság honfoglalása szakította volna északi és déli csoportra: itt a ^nyelvi elkülönülés nyilván régebbi eredetű.14

Elég naivnak tűnik fel az is, amit SCHWARZ KoLLAUTznak az avarokról írt munkája15

alapján a pannóniai avar birodalom bukásáról állít: „Wohlleben und Krankheiten brachterí ein schnelles Ende der Avarenherrschaft".16 Összegezve megállapíthatjuk, hogy SCHWARZ mindkét műve az utóbbi évek germanisztikai termésének a legjavához tartozik és sok tekintetben mértékadó lesz a hasonló jellegű kutatások terén. A német, ill. germán „törzstanban" (Stammeskunde) nemcsak a régebbi germán őstörténet újhodott meg, hanem végleg kialakult a nyelvészeti és történeti kutatásoknak egy olyan segédtudománya, melytől a jövőben még számos vitás kérdés megnyugtató megoldását várhatjuk. Igen kívánatos lenne, ha hasonló jellegű munkálatok alapján végleg tisztázhatnék más, határos nyelvcsaládok, ill. nyelvcsoportok, így a finnugorság, a balti népek, a szlávok stb. etnogenezisének, törzsi és népi kialakulásának és az ezekkel szorosan összetartozó nyelvi jelenségeknek ma még vitás kérdéseit is. HTJTTERER MIKLÓS 10 SCHWARZ,

Goten stb. 276 és Germ. Stammeskunde 39. 11 SCHWARZ,

Goten stb. 44 kk. 12 Ld. I. BÓNA, Die Langobarden in Ungarn. Die Gráberfelder von Várpalota Tmd Bezenye: Acta Archaeologica Hung. VII. (1956), 231 kk. 13 Stammeskunde, 194. 14 Stammeskunde, 227. 15 A.

KOLLATXT, Die Avarén: Saeculum 5 (1954), 129 — 178. 16 Stammeskunde, 224.