Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Hutterer Miklós: A germán őstörténeti kutatások újabb eredményei (ism.) 139

140 ISMERTETÉSEK, SZEMLE hogy az eddig keleti-germánnak nevezett törzsek, melyeknek legfontosabbika éppen a gót volt, eredetileg nem képviselnek különálló etnikumot, 'illetőleg nyelvi egységet az összgermán világon belül, hanem szorosan együvé tartoznak az északi-germánokkal^ és ezekkel képeztek szoros egységet egészen addig, míg időszámításunk kezdete táján el nem hagyták skandináv hazájukat. SCHWARZ ezt a közös keleti—északi germán alapot gotonordikusnak („gotonordisch") nevezi.4

A hangtani, alaktani és min

r denekelőtt szóföldrajzi egyezéseken (pl. gót főn ~ óészaki fúni 'tűz' ~ ófn. füir, gót sauil — olv. söil ^ óé. söl 'nap' ~ óin. sunna stb.) kívül döntően emellett szólnak a. régészeti bizonyítékok is.5

A gót tehát mint a régi skandináviai egységből aránylag" igen korán kiszakadt .kelet-európai nyelvsziget áll előttünk, melynek' egyes t tagjai csak későbbi kelet—nyugati irányú vándorlásaik révén kerültek ismét föld-' rajzi szomszédságba más germán, de javarészt nem északi-germán népekkel. így azonnal világosabbá válnak a gót nyelv legizgalmasabb és mindeddig legzavarosabb kérdései: egyrészt a sok skandináv, másrészt pedig a sok délnémet egyezés, továbbá az a tény, hogy bizonyos kérdésekben a gót határozottan konzervatív jelleget mutat és olyan régi germán alakokat őriz, melyek más germán nyelvekből kivesztek (pl. a névragazásban az -s ragos nominativust: dag-s 'der Tag' stb.), másrészt olyan újításokat hajt végre, melyekre más régi germán nyelvekből nincs tudomásunk (e > i, i -f- hjr > g, u -\- hjr > p, stb.), viszont nem ismeri azokat az újításokat, melyek különben, általában délről északra haladva, az egész Germániát elérték (pl. umlaut, hebung, brechung),. — de már a gótok elszakadása után.6 SCHWABZ a nyugati-germánság kérdését is teljesen új megvilágításba helyezi. Tacitus Germániája 2. fejezetének bizonyos interpretációjából kiindulva MÜLLENHOEE7

és utána a régészetben

KOSSINNA, olyan tekintélyre emelték a nyugatigermán egység tételét, hogy ezzel, főleg pedagógiai vonalon, ma is léptennyomon találkozunk. Táblázatszerűén ez így fejeződött ki: nyugati-germánok angolfrízek németek angolok frízek felnémetek alnémetek. A germanisztika fejlődése azonban egyre-másra bizonyította e séma helytelen. voltát, és már jó ideje tapasztalhatóak azok a komoly törekvések, amelyek a kérdés tisztázására irányultak.8

Maue.ee,9

a korábbi nójfeetek revíziója során a nyugatigermán fogalmat a földrajzi elhelyezkedés alapján az elbai, a weser-rajnai és az északi-tengeri germánok fogalmával helyettesíti, figyelembe véve a történetiség folyamán beállt kereszteződéseket. Ezt a gondolatot mélyíti el és támasztja alá a nyelvészeti kutatások eredményeivel EKNST SCHWARZ. Nagyon helyesen abból indul ki, hogy a germán nyelvek kategorizálása nem lehet merev, hanem feltétlenül számolni kell az időben és térben beállott eltolódásokkal. Szerinte i. e. 200 táján a germánságot még csak két nagy csoportra, déli- és északi-germánra bonthatjuk, amikoris a későbbi „keleti-germán" és az ún. „északi-tengeri germán" még az:. 4 A terminust már

LANGENHOVE is használja, ld. Linguistische Studien I. (Eijksuniversiteit te Gént, 77, 1936, 35 kk.) 5 E.

OXENSTIERNA, Die Urheimat der Goten. Leipzig—Stockholm 1948. 6 Goten stb. 142 kk. A gótok és az északi-germánok szorosabb összetartozásának: kérdését már korábban is felvetették, de mindeddig nem sikerült megoldani. Vö. JR. LOEWE, Die ethnische und spracbliche Gliederung der Germánén. Halle 1899, 44;. G. NECKEL, Die Verwandtschaft der germanischen Völker untereinander: Beitr. 51. 1927), 1 kk.; G. VAN LANGENHOVE, i. m. . 7 Deutsche Altertumskunde III, 195 kk. 8 F.

KAUEEMANN, Deutsche Altertumskunde I (1913), 250 kk.; G. NECKEL, Die Verwandtschaft der germanischen Völker untereinander: Beitr. 51 (1927), 1 kk.; G. SCHÜTTE, Gotthiod, die Welt der Germánén. 1939; C. BORCHLING, Die nordischén Sprachen und ihre germanische Eigenart (Zur Kenntnis des Nordens, Vortráge der 3. Auslándwoche der Hansischen Universitát, 1940); F. MAURER, Nordgermanen und Alemannen. 1942; F. NEUMANN, Die Gliederung der Germánén: Zsfdt Bildung 19 (1943),.. 3 kk. 9 Ld. 8. sz. jegyzet.