Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3

A SAUSSITRE-I'TANÍTÁSOK MAGYAR VISSZHANGJÁHOZ 13 sértődöttsógbe kergeti. Hogy oly kategorikus lett, az emberi egyéniségéből és meg nem értettségéből együtt fejthető meg. Hogy nem értik meg, nem fogadják be és el, az viszont kategorikus voltából érthető meg. Emberi egyéniségében pedig e meg nem értettség teszi egyre elvonultabbá és keserűbbé. Élete végén szellemileg Európába emigrál, ahonnan jött; megszűnik létezni a magyar közönség számára, s a magyar közönség megszűnik létezni az ő számára. Érzi saját európaiságát, érzi bírálóinak elmaradottabb voltát; — csak azt nem veszi észre, hogy az ő európaisága a valóságtól való nyugati elszakadás beteg európaisága; bírálóinak maradisága viszont a valósághoz, a nyelvhez való ragszkodás viszonylag egészséges ,,földhözragadtsága". Álljunk meg itt egy pillanatra, ennél az elmaradottságnál. Ez az, amit a nyelvészeten kívül állók nyelvészeti pozitivizmusnak, a nyelvészek újabban szívesebben nyelvészeti realizmusnak neveznek. Ez a pozitivizmus, ez a tényekhez ragadtság mindig hasznosnak bizonyult, amikor negatív erényekre volt szükség, valamilyen szélsőséges és kategorikus elmélet elutasítására; sőt abban a vonásában, hogy a nyelvhez semmit sem enged hozzátenni, ami tőle idegen, végeredményben a materialista nyelvszemlélet elemei csillantak fel nemegyszer a túlzásokkal szemben. Ara erényei negatív jellegükkel domborodtak ki mindannyiszor, ahányszor a szélsőséges elméletektől való tartózkodás a mindenféle elmélettől való általános tartózkodássá, vagy legalábbis az irántuk való teljes közönyösséggé fokozódott benne; abban pedig, hogy hozzátenni nem engedett a nyelvhez, de elvenni belőle igen, például — amikor nem személynevekről volt szó — a társadalmi vonatkozásokat, sőt egy ideig a rendszerszerűség átfogóbb elvét is, abban határozottan az idealizmusba tévedés veszélyének fenyegető fényei villantak meg. Ezért nincsenek a pozitivizmusnak az elmélet és a módszer terén nagy bűnei, de nagy erényei sem; ezért viszonylagos minden egészsége és haladása; s ezért is elégtelen egymagában ma már a továbbmenetelhez. A saussure-iánizmussal szemben negatíve megtette kötelességét, de jobbat adni nem tudott helyette, sőt sok tekintetben még olyat sem, mint az. LAZICZIIJS tragédiája az volt, hogy ő mereven csak ezt az utóbbit vette észre, ellenfelei viszont csak az előbbit. Ismét intő példa magunknak: hogy amiben adva vannak a materialista szemlélet elemei, az még mennyire nem szükségszerűen a materialista szemlélet maga, mennyire távol állhat attól, sőt olykor egyenest szemben is vele. c) LAZICZIIJS kategorikus tételei — mint említettem — az ellenzésnek nem mindenkiből a néma formáját váltották ki; voltak, akiket egyes problémák önálló megvizsgálására ösztökéltek. így vállalkozott TAMÁS LAJOS arra, hogy a fonológiának néhány alapkérdésében a merevnek érzett hivatalossal szemben különvéleményt jelentsen be. ,,Állandó (szociális) érvényű hangkülönbségek a nyelvi ábrázolásban" című cikkében (MNy. XXXV, 273) mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy a szigorú szinkrónia tulajdonképpen a vizsgálódás céljaira teremtett munkahipotézis, s az a magában álló hang is. A valóságban egyik sem abszolút, de feltehető, sőt kikövetkeztethető, ós vizsgálható. Ezek után a fonómának funkciós, mégpedig jelentéshordozó ós jelentésmegkülönböztető erővel számoló felfogását veszi boncolóra. Rámutat arra, hogy a jelentést mindig a hangtest mint egész hordozza, s abból az egyes fonémára nem esik semmi; tehát a fonéma maga nem jelent és nem is differenciál jelentést. Az oppozíciós felfogást bírálva, amely SAUSSURE különbségelméletének terméke, hangsúlyozza, hogy a t hangot nem a d-tö\ való különbözése, hanem saját jellemvonásai és önálló elemként való felhasználhatósága