Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Gáldi László: R. Austerlitz, Ob-Ugric Metrics (ism.) 131
ISMERTETÉSEK, SZEMLE 133 205—8), amely a vogul népi ritmusnak már ilyen — lényegében mindmáig helytálló — elemzését nyújtotta (i. m. 208): Vojle | önle \ jélpirj j námtdm „Nagyságos állatocska" szent elmém yuml'd [ námdsáli, miként elmélkedik, vojle | önh | pasirj | námtdm „nagyságos állatocska" szent elmém yumtd | patiláli. miként gondolkodik. Ha ezt a verselemzést AUSTERLITZ figyelembe vehette volna, aligha esik abba a tévedésbe, mely szerint elsőnek STEINITZ állapította meg az obi-ugor vers alkatának szabályosságát!8 STEINITZ négyes tagolásának (2, 2, 2, 2 és ennek változatai) előzménye nyilván MuNKÁcsinál, BÁN AxADÁRnál keresendő. STEINITZ azonban az OVE. II. kötetében (1 — 50) nem egészen indokoltan, vélt felfedezni obi-ugor „trocheusokat" és „daktilusokat"; ehelyett nyilván be kellett volna érnie olyan verstagok említésével, melyeknek szótagszáma 1-től 3-ig (sőt alighanem 4-ig) ingadozhat. Ami azután STEINITZ verstagolásának részleteit illeti, erről csakis szöveg és dallam együttes figyelembevétele alapján lehetne nyilatkozni; amíg nem tudjuk, hogy például a ma tam joxtijdtmem típusú igés sort zeneileg hogyan tagolják, addig teljesen akadémikus kérdés, vajon STEINiTznek van-e igaza, aki a — — | — — | — | — scansiora szavaz, avagy AUSTERLiTznek, aki a—. | — | — — | — — scansiot javasolja (29). A magunk részéről figyelembe veendőnek tartjuk MUNKÁCSI vélekedését is, aki, mint láttuk, ilyen esetekben 2, 4 tagolást javasolt. MUNKÁCSI véleménye annál súlyosabban esik latba, mivel neki — amint BÁN ALADÁR is helyesen hangsúlyozta — még volt alkalma a vogul énekeket dal és zene kísérettel hallani (Egyet. Irodalomtört. IV, 207), s ezért felismerhette ritmusukat is. A zenei vonatkozások pontosabb megfigyelésére, sőt lejegyzésére persze STEiNiTznek is alkalma nyílt. További segítséget nyújthatott volna AusTERLiTznek VARGYAS LAJOS verselmélete (A magyar vers ritmusa. Bp. 1952), melyre akár ELEKFI LÁszLÓnak éppen e folyóiratban megjelent részletes ismertetése is (vö. NyK. LV, 311 — 8) felhívhatta volna figyelmét. 3. A sorok belső, ritmikai tagolásánál általában jobban érdekli AusTERLiTzet a verssorok és periódusok „strukturális minősítése"; ezt az eljárást nevezi ő „segmentation"-nek (32 kk.). Egyrészt megkülönböztet összetartozó, szerkezetet alkotó sorokat; ezek az ő terminológiája szerint „cohesive lines". A párhuzamosságon, gondolatritmuson alapuló sorokon kívül (itt megemlítendő a- gondolatritmus formáinak alapos tipizálása: 45 — 65) részletesen foglalkozik egyes periódusoknak ún. „teraszos" kialakításával két-, illetve háromsoros szerkezetben, a következő séma szerint (mindegyik betű: egy-egy szót, illetve verstagot jelent): > A B C D A B C D C D E F C D E F E F G H Ha a „teraszos" sorokat (65 kk.) párhuzamos szerkesztésmód rendezi tovább, négysoros szerkezet is kelétkezhet, mégpedig a következő képlet szerint: x A B C D C D E y A B C D C D E A legutolsó szerkezetre jó példa STEINITZ 30. szövegének 1 — 4. sora, egyben példa ez arra is, hogy „teraszos" sorokat — ritka kivételeket nem számítva (vö. 66, 1. jegyzet) — csakis nominális szószerkezetek alkotnak, és nem igések. sy>X X^r XÜxfám tántdr] ás tdntdrj ás purjtemna wus xör xy-Xt^m tántdr) ás tántdrj ás putjtemna 8 „The f irst to devote more than superficial attention to the nature of Ob. Ugrio verse was W. Steinitz. Steinitz was alsó the first to affirm openly, that the' siructure of Ob-Ugric folk-poetry is regular" (28).
