Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Gáldi László: R. Austerlitz, Ob-Ugric Metrics (ism.) 131
134 ISME ETETÉSEK, SZEMLE STEINITZ eredeti fordítása szerint (mely azonban a mondatszerkesztés szimmet- I riáit nem érzékelteti): 'An der iSeite des nahrungsreichen Ob, des von Stör [und] Elch durchscliwommenen nahrungsreichen Ob, an der Seite des nahrungsreichen Ob, des von Njelma (-Fisch) [und] Elch durchschwommenen nahrungsreichen Ob ...' A szerkezetes sorokkal szembenálló „elszigetelt" soroknak (isolated lines, 69 kk.) ATJSTERLITZ szerint 3 fajuk van: ütemelőzőként használt (anacrustic) sorok, melyek lehetnek felkiáltások, továbbá tartalmazhatnak mondatot bevezető határozókat, kötőszókat; „társtalan" sorok (orphan lines), melyek gyakran rituálisan megkövesült, ismétlődő kifejezések (79—80), s végül „ekhós" (echoing) sorok, melyek egy-egy szó ismétlésén alapulnak s beleépülhetnek más szerkezetekbe. STEINITZ 26. szövegében például az „ekhós" sorok párhuzamos szerkezetet tesznek még nyomatékosabbá (144—7; AtrsTERLiTznél hibásan 138 —141): » úur9m wöj posgijen poégijen, ünten wöj po&gijen, pos%ijen. STEINITZ eredeti fordítása szerint: 'Die Sumpftier-Jungen, Jungen, die Waldtier-Jungen, Jungen'. Mint említettük, ATJSTERLITZ viszonylag igen keveset foglalkozik ; verssorok belső felépítésével, metrumával, ami azért meglepő, mert minden kötöttség felé hajló versrendszernek nyilván lehetséges, sőt szükséges metrikai leírása is. A beható elemzés hiányáért e téren még a különböző szótagszámú soroknak énekenként felvázolt grafikonja (93 kk.) sem kárpótol: Efféle mechanikus szemléltetés mellett természetesen teljesen elsikkad az egyes sorok funkcionális jelentősége. Már utaltunk szöveg és dallam együttes vizsgálatának nélkülözhetetlen szükségére; most ATJSTERLITZ is beismeri, hogy az igés sorok látszólag rövidebbek ugyan a névszós soroknál, de lehetséges, hogy e különbséget az igés sorok lassúbb ejtése ritmikailag némiképp kiegyenlíti.9 Valami ilyesmire gondolhatott persze STEINITZ is, amikor — mint fentebb láttuk — a ma tam jo/tijstmem 'én jöttem' sornak — — | — — | — | — tagolását javasolta,, vagyis olyan ritmizálást, mely szerint az igealak két utolsó szótagja egy-egy teljes ütemet töltene ki. Mily kár azonban, hogy ilyen esetekben nem hivatkozhatunk például a VÁISÁNEN gyűjtötte anyag tanúságára azon egyszerű okból, hogy ott meg csupán dallamok vannak — szövegek nélkül (a KANNISTO—LiiMOLA-féle, fokozatosan megjelenő szövegeknek a dallamok alá írása lehetséges ugyan, de nem veszélytelen). A könyv további részében mégis hallunk valamit a sorok belső alkatáról, ez az elemzés is azonban elsősorban nyelvi és nem ritmikai jellegű, amennyiben ATJSTERLITZ csupán az általa szórványos jelenségnek tartott alliterációval (108), továbbá a figura etymologica előfordulásaival (108 —119) és az ismétlés néhány esetével (119—123)' foglalkozik. Ez az egész anyag persze csak akkor válnék igazán élővé, ha ATJSTERLITZ nem csupán tetszőlegesen kiragadott sorokat vizsgálna, hanem bemutatná egy-egy hosszabb összefüggő szövegrészlet elemzését is. Nem hagyhatjuk említés nélkül a könyv befejező lapjait sem. Itt AUSTERLITZ_ az általa vizsgált verstani jelenségek párhuzamait kutatva megemlékezik magyar vonat kozásokról is, rokonítható verses emlékként azonban — egy ismert Anonymus 9 ATJSTERLITZ eredeti fogalmazása szerint: „Furthermore, the difference between verbal and non-verbal lines purely in terms of syllábes per line may alsó be connected with the rhythm in which verbal lines are sung. Since we have no detailed information about rhythm, we may only venture the guess, that in the singing of a text, the tempó in which verbal lines are sung is 1 o w e r [én ritkítottam! ] than the tempó in which central lines are sung" (92).
