Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához 3
A SATTSSTTRE-I TANÍTÁSOK MAGYAR VISSZHANGJAHOZ 11 használt és használható önálló hangeszköz; aminek pedig kifejező, ábrázoló •és felhívó funkciója van — ha van —, az sohasem a fonéma, hanem mindig a szó, amely fonómákból épül ugyan, de a fonémával nem a mennyiségi, hanem a minőségi különbség viszonyában van. Szó sincs arról, hogy LAZicziusnak egész életművét negatíve kellene értékelnünk.6 Ragyogó ós gyümölcsöző például az a — bár eredetében nem önálló, de jól adaptált — megállapítása, amelyet ,,A finnugor igeidők kialakulásának kérdéséhez" című cikkében (MNy. XXIX, 18) tesz arról, hogy a semmi, a morfologikus nulla is lehet funkciós elem, ha a vele ellátott alakot a maga rendszerében nézzük. Másutt is sok helyen vannak érdekes részeredményei, főleg ott, ahol egy-egy konkrét részlet kidolgozását vállalta. De feladatomból kifolyólag most nem életművének értékelésével foglalkoztam, hanem elsősorban annak bemutatásával: hova vezetett nála, s hova vezethet bárkinél az, ha az elméletből indul ki, s azt igyekszik ráhúzni a valóságra; s ha nem az elméletet bírálja a valóság alapján, hanem a valóságot .az elmélet alapján. LAZICZIUS elméleti és fonológiai működéséért elismerő bírálatot elég keveset kapott Magyarországon,7 s tulajdonképpen még ezek is inkább a fonológiának, s ezen belül a GOMBÖCZ tekintélyétől védett funkcionális felfogásnak szóltak (így pl. Jelentés az 1930. évi Szily-jutalomról: MNy. XXVII, 212; hasonlóan CSŰRY: MNy. XXXIII? 58), mintsem saját eredményeinek, amelyeket vagy kommentár nélkül ismertettek (így pl. HADROVICS az emfatikumról: MNy. XXXIII, 266), vagy éppen bíráltak (így pl. CSŰBY az idézett helyen, továbbá BALASSA: Nyr. LXIII, 107). Merev, dogmatikus magatartását, kategorikus kijelentéseit is többen helytelenítették (pl. JACOBI—LÁNYI: MNy. XXXV, 102, 108; XXXVI, 75; NAGY J. BÉLA: XXXVII, 84). Teljesen visszhang nélkül maradt felhívása egy magyar fonológiai társaság megalapítására (MNy. XXXII, 279); kommentár nélkül maradt beszámolója a negyedik nemzetközi nyelvószkongresszusról (uo. 340). Igen tanulságos megnéznünk — mire nem jók a mutatók! — a Magyar Nyelv összesítő tárgymutatójában LAZICZIUS visszhangját. Azt látjuk, hogy hatalmas elméleti munkásságát alig néhány évig kíséri még ez az előbb jellemzett vegyes ós 6 Életművét ma még fel sem tudjuk mérni: vannak még posthumus munkái Taegjelenöben, vagy éppen kéziratban. Nem is próbáltam felmérni, hiszen feladatom nem az, ahogyan nem az volt például a GoMBOCzcal való foglalkozáskor sem. Mostani rövid áttekintésemben nem érdekelhetett sem LAZicziusnak kiváló fonetikai, továbbá magyar és finnugor nyelvészeti munkássága, sem az általános nyelvészetiből és a fonológiaiból az, ami külföldi folyóiratokban jelent meg, nem jelentéktelen számban. Tulajdonképpeni problémám ugyanis : SAUSSURE tanításainak hatása a magyarországi általános, s ezen keresztül a magyarországi magyar nyelvészetre; s ezért LAZICZDJS-tól sem vehettem itt többet tekintetbe, mint amennyit a vizsgált korszakban a magyarországi magyar nyelvészek szélesebb köre ismert vagy ismerhetett. Értékeléseim is "mindig e szemszögből értendők; s ha később LAZICZIUS kudarcáról beszélek, az sem annyit jelent, hogy munkássága a nyelvtudomány mint nemzetközi vizsgálódási folyamat szempontjából funkciótlan és hiábavaló volt; csak annyit, hogy a magyarországi magyar nyelvészek szélesebb köreire igen kevéssé volt hatással. 7 Vö. az előző jegyzet végén mondottakat. Nem akarom tehát elvitatni LAZICZIUS-xiak európai elismertetését, sem azt, amire FODOR ISTVÁN figyelmeztetett, hogy ti. ma :a nyugati általános nyelvészeti munkák gyakran s általában egyetértőleg hivatkoznak tanulmányaira. Visszhangtalanságáhak itteni említése is csak a magyarországi magyar nyelvtudomány oldaláról értendő. — Persze érdekes lenne egyszer azt is megvizsgálni : -külföldön kik, mit, miért és hogyan idéznek tőle szívesen.
