Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Lakó György–Hajdú Péter: 75 éves a Finnugor Társaság 108

ISMEBTETÉSEK, SZEMLE 109 tanulmányoznunk ahhoz, hogy rá tudjunk mutatni még egy olyan tudományos társaságra, amely a tőle képviselt tudományszak fejlődését olyan mértékben előrelendítette volna, amint ezt a Finnugor Társaság a finnugor nyelvtudománnyal tette. Nincs szükség arra, hogy a Társaság működését részletesen ismertessük, s hogy számba vegyük mindazokat az eredményeket, amelyeket £u Társaság hetvenötéves fennállása óta elért A Társaság életének első fél évszázadáról beszámolt P. RAVILA (SUSAik. XLVI/1, 1—66), s a magyar szakkörök számára a fő eredményeket vázolta ZSIRAI MIKLÓS (MNy. XXIX, 321—3). Azt azonban ki kell emelnünk, hogy a Társaság tevékenysége a legutóbbi negyedszázad folyamán általában éppoly eredményes volt, mint a korábbi évtizedekben, s ha a megváltozott körülmények következtében egy-egy területen a teljesítmények alatta maradnak is az előző időszak teljesítményeinek, ugyanakkor más területeken az eredmények felülmúlják az előző időszak eredményeit. Amíg például az első fél évszázad folyamán a helyszíni kutatások voltak előtérben s a Társaság legfőbb érdemét épp a tanulmányutak megszervezésében kell látnunk, addig a harmadik negyedszázadban a Társaság elsősorban az anyagkiadásra összpontosította erejét, s e téren mutatott fel rendkívüli teljesítményt. Amíg helyszíni kutatások az első fél évszázadban valamennyi uráli nyelvet beszélő nép körében folytak, addig az utolsó negyedszázad folyamán ilyen kutatásokra csupán, a lappok és a balti-finn népek körében nyílott lehetőség. A nyelvészeti anyagközlésben azonban annál nagyobbak az eredmények. Csak úgy találomra emelem ki, hogy RAVILA szerkesztésében megjelent PAASONEN terjedelmes mordvin gyűjtésének 4 kötete, TOIVONEN kiadta KARJALAINEN várva-várt chanti szótári anyagát, LIIMOLA pedig sajtó alá rendezte KANNISTO páratlan értékű manysi szövegeinek 5 kötetét, stb., stb. A gyűjtött ós nyomtatásban megjelent nyelvi anyag tudományos értékesítése is nagyobb mértékben folyt, mint az előző korszakban. Minthogy a Társaság kiadásában megjelent becses monográfiáknak még a puszta felsorolása is meghaladná ezen megemlékezés kereteit, csupán arra utalok, hogy a Társaság kiadói < tevékenységének az ismertetése megtalálható a Finnugor Társaság folyóiratának a jubileum alkalmából kiadott ünnepi kötetében (SUSAik. LX/1, 1—39). A magyar nyelvészeket a Finnugor Társaság megalapítása óta baráti kapcsolatok fűzték tudományunk eme központi szervéhez*. A Társaság már megalakulása alkalmával tiszteleti tagjaiul választotta Hunfaly Pált ésBudenz Józse fet, levelező tagjaiul pedig Szinnyei Józse fet és Barna Ferdinán dot. 75 éves fennállása idején a Társaság magyar tiszteleti és kültagjainak a száma kb. 60-ra emelkedett. A Társaság kiadványsorozatában jelent megGoMBoez, ZOLTÁN alapvető tanulmánya, ,,Die Bulga-Tisch—türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache", továbbá BEKÉ ÖDÖN mari és MUNKÁCSI BERNÁT udmurt szöveggyűjteménye. A Társaság folyóirataiban pedig magyar kutatók kisebb-nagyobb dolgozatainak egész sora látott napvilágot. A Finnugor Társaság kiadványai és folyóiratai nélkülözhetetlen, segédeszközök kutatómunkánkban. Nyilvánvaló, hogy korszerű finnugor nyelvtudomány, bármelyik országban művelik is, a Finnugor Társaság kiadványai, illetve a bennük közzétett kutatási eredmények ismerete nélkül el sem képzelhető, s nem kétséges az sem, hogy szaktudományunk jövője a Finnugor Társaság jövőjével a legszorosabb kapcsolatban van. A Finnugor Társaság tudományszakunk egyetlen nemzetközi szerve. Összefogja mindazon országok kutatóit, ahol a finnugor nyelvek tudományos kutatásával