Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Benkő László: A kötőszó nélküli összetett mondatok kérdéséről 99

A KÖTŐSZÓ NÉLKÜLI ÖSSZETETT MONDATOK KÉRDÉSÉRŐL 103 fal nemcsak a mellérendelésen, ül. alárendelésen belül, hanem mellé:

és alárendelés között sem. (MAJTYHSTSZKAJA a magyarázó és okhatározói mondatok összefüggésére utal [uo. ]. — Vö. ezzel kapcsolatban: I. OK. IX, 356. De ugyanígy hivatkozhatnánk az ellentétes és megengedő, sőt a következtető és következményes mondatok közti átmeneti jellegre is. Vö. BENKŐ, Mondt. III, 47; RÁcz: PaisEml. 238). Az ilyen, többféle értelmezést is megengedő összetett mondatok éppen iménti tételünket igazolják: az összetett mondatszerkezet jelölésével a beszélő a lazább, pontatlanabb tartalmi viszonyt igyekszik élesebben elhatárolni anélkül azonban, hogy a tagmondatok tartalmi vagy mondattani viszonyának minőségében változás következnék be. 5. Ha már most az összetett mondat tagmoridatai közti tartalmi és szintaktikai viszony minősége nem változik a jelölés meglétével vagy hiányával, akkor tisztáznunk kell végre, hogy van-e létjogosultsága a kötőszós vagy kötőszó nélküli mondattípusok" megkülönböztetésének. Az imént már láttuk, hogy a kétféle (kötőszós és kötőszó nélküli) szerkezeti forma nem minőségi, hanem fokozati különbséggel bír a szerkezeti összetartozás tekintetében. Ez pedig együtt jár a különböző szerkezeti formák kifejező érték ó*n ek (expresszivitásának) változásával. MAJTYINSZKAJA találóan mutat rá — és ebben a felismerésben látom cikkének legfőbb értékét —, hogy a kötőszó nélküli mondatokban „hangulatosabb, színesebb a kifejezésmód", ,,A kötőszó nélküli kapcsolat továbbá alkalmasabb egytípusú (egynemű) tagmondatok összefűzésére, mint a kötőszós kapcsolat; pl. »Ez nagyon sós, amaz nagyon édes« . . . Lám mennyi hangulat, mennyi kifejezőképessóg van az idézett mondatokban, kötőszók erőszakolt belevonása csak elszíntelenítenó a mondatok tartalmát" (114). Végeredményében tehát a kötőszó nélküli mondatokat úgy kell tekintenünk, mint amelyekben a tartalmi, szintaktikai összefüggés kifejezésének nyelvi jele: 0. (Vö. pl. a harmadik személyű ragmorfémát a várok, vársz, vár jelrendszer kapcsolatában.) S ezt be kell iktatnunk a különböző árnyalatokat kifejező, de azonos funkciójú mondatviszony jelölők sorozatába. PL a szembeállítás fokozatait így árnyalhatjuk egy összetett mondatban — tartalmi változtatás nélkül: a) Sok az eszkimó, kevés a fóka. (Az ellentét halvány, csaknem kapcsolatos viszonnyá színtelenedik). b) Sok az eszkimó és kevés a fóka. (Az és kötőszó ugyan hangsúlyozza a mondatok közötti összefüggést, fokozottabban felhív az egybevetésre, de mint általában kapcsolatos viszonyt jelölő kötőszó,^enyhíti a szembeállítást). c) Sok az eszkimó, a fóka meg kevés. (A meg is főleg kapcsolatos kötőszó lévén, az ellentót még mindig nincs kiélezve, de mert a meg a köznyelvben ritkábban használatos, s főképp mert nem a tagmondatok, hanem a két szóban forgó fogalom szembeállítására utal, az előzőnél intenzívebbé válik az ellentét). d) Sok az eszkimó, azonban a fóka (azonban) kevés. (Az. azonban kötőszót a szórend variálásával két árnyalatban is alkalmazhatjuk aszerint, hogy a két fogalomnak (eszkimó, fóka) vagy a teljes tagmondatoknak szembeállítását akarjuk-e hangsúlyozni.) e) Hasonló a helyzet a ritkábban használt s így egy árnyalattal élesebben hangsúlyozó viszont kötőszóval.