Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)
Tanulmányok - Benkő László: A kötőszó nélküli összetett mondatok kérdéséről 99
A KÖTŐSZŐ NÉLKÜLI ÖSSZETETT MONDATOK KÉBDÉSÉRŐL 101 lult, hogy a rendelkezésünkre álló grammatikai szerkezetek korlátozottsága miatt egy mondatban nem volna kifejezhető. Hogy a nyelvi megformálás, a gondolat hű megtestesítője, jól érthető tolmácsolója legyen, az eredetileg egységes tartalmat több részre, több mondatra kell bontanunk. (Az összetett mondatnak ilyen származtatása KLEMMnél is megtalálható, de .csak az alárendelt összetett mondatokra vonatkoztatva. TörtMondt. 453. — A kérdés \ régebbi irodalmára nézve 1. uo. 405, 455; újabban vö. SZABÓ D., A mai m. nyelv. Egyet, jegyz. 1955, 358; BENKŐ LÁSZLÓ, Mondattan III. Főisk. jegyz. 1956, 26.)" Az összetett mondat létrejöttében tehát közre játszhat a szintézis folyamata úgy, hogy két vagy több egyszerű mondatot egy mondattá fogunk össze, vagy az analízis úgy, hogy egy bonyolult egyszerű mondatos szerkezeti forma helyett a közlendő tartalmat több tagmondattá oldjuk fel. (Persze nemcsak tiszta analízis vagy szintézis útján, hanem a kettő keveredése által is jöhet létre összetett mondat. Vö. BÁRCZI, Bev. 90.) Szintézis útján, általában mellérendeléses, analízissel pedig alárendelóses mondatszerkezet keletkezik. (Ez a megoszlás azonban nem szükségszerű. Szintézissel is alkothatunk alárendeléses szerkezetet. Vö. TEMESI—RÓNAI—VABGHA, Anyany. 288; viszont analízis is hozhat létre mellérendeléses összetett mondatot: Sírva toporzékolt tehetetlen dühében > Sírt tehetetlenségében, toporzékolt dühében.) Bármilyen módon jöjjön létre, az összetett mondat — akárcsak más nyelvi jel — mindenkor lelki tartalmat fejez ki. Kialakulása tehát úgy és akkor történt meg, amikor a gondolkodás arra a fejlődési fokra jutott, hogy Ía szintézis, analízis imént említett műveleteit képes volt elvégezni, illetőleg amikor a közlési szükséglet ezeknek a műveleteknek az elvégzését megkövetelte. Hogy ez a magyar nyelv történeti fejlődésének melyik szakaszán, milyen kifejező eszközökkel és milyen sorrendben bukkant fel, ill. fejlődött ki, arra nézve különböző elméletek állíthatók fel, de a kérdést még megközelítő pontossággal is nehezen lehet eldönteni. (Vö. BERBÁJR J., MTörtMondt. 174, 142). A fejlődés időbeli talajának ingatagságával szemben jóval biztosabb fogódzóink vannak a kialakulás egyes formáira, ül. fokozataira nézve. Az a tény, hogy közös finnugor kötőszavaink nincsenek, nem bizonyíték arra, hogy a finnugor alapnyelvben nem volt összetett mondat. De nyilvánvaló, hogy a fejlődós első lépcsőfoka a jelöletlen összetételű szerkezet volt (vö. BEERÁE, i. h.). MAJTYINSZKAJA találóan utal arra — mai vonatkozásban is —, hogy a tagmondatok kapcsolására elsősorban fonetikai eszközök szolgálnak: az első tagmondat végén a hanglejtés jelzi a mondat be nem fejezett voltát és a következő mondatra való átmenetet (115). Bizonyos, hogy a hanglejtés az összetett mondat ősi eszközei közé tartozik (BEKRÁB,, i. m. 143). Mai vonatkozásban annál kevésbé utalhatunk a pusztán akusztikailag érzékelhető kifejező eszközökre. Hiszen a különböző igazoló példák az irodalmi, tehát már eleve írásos nyelvből valók MAJTYITSTSZKAJA cikkében is. 2. A történeti kialakulásnak, ill. az elméleti származtatásnak ebből a nagyon is vázlatos képéből számunkra — a mai magyar nyelv viszonylatában — az alábbi megállapítások nyújtanak útbaigazítást: a) Az összetett mondat kifejezési formája lehet jelöletlen vagy jelölt. (Ez a megkülönböztetés csak a vizuálisan is érzékelhető jelölésre vonatkozik. Akusztikailag, hanglejtésbelileg jelöletlen összetett mondat a magyarban nincs.)
