Nyelvtudományi Közlemények 61. kötet (1959)

Tanulmányok - Benkő László: A kötőszó nélküli összetett mondatok kérdéséről 99

100 BENKŐ LÁSZLÓ Az alábbiakban MAJTYINSZKAJA egyes tételeiből kiindulva — velük részben vitázva — a kötőszó nélküli összetett mondatoknak nem nyelvtani, hanem stilisztikai vonatkozásaira szándékszom elsősorban rámutatni. A) 1. MAJTYITSTSZKAJA szerint „még tartalmi szempontból sem minden mondatban engedhető meg a kötőszó használata" (114). Nem hinném, hogy a magyar nyelvben van ma olyan összetett mondat, amelynek tagjai közé ne lehetne kötőszót illeszteni. (Más kérdés, ós alább foglalkozom vele, hogy helyes-e, szükséges-e bizonyos esetekben a kötőszó használata.) A szerző által idézett mondatpéldákba is erőszakolás nélkül lehet kötőszót iktatni. Pl.: (Hogy) ez csak kifogás, vallja be!, Ne nézz rám, (hanem) süsd le szemed/, A kukorica gyönyörű (annyira, hogy) néhol három méteres szárak emelkednek az ég felé, stb. 2. ,,Vannak olyan kötőszó nélküli összetett mondatok, amelyeknek a tartalma kétféle értelmezést is lehetővé tesz" — mondja MAJTYINSZKAJA (114). Igaz. De vajon nem áll-e fenn ugyanez a kettősség a kötőszavas mondatokra is ? íme néhány példa: Hol harmonikáztak, hol pedig énekeltek. (Kapcsolatos ós ellentétes.) A pince értékes felszerelése és a benne látható borkészlet nem állt arányban Bácsi panaszával, de a tiszthelyettes a sároslábú Bácsit szegény embernek hitte, és a világért se gyanakodott rá. (Az utolsó két tagmondat kapcsolatos és következtető.) (Vö'. továbbá a „Három mondat elemzése" [körüli vitát: Nyr. L^XXII, 197—9.) 3. Efféle vitatható kérdések még akadnak MAJTYINSZKAJA cikkében. Lényegesebb azonban annak az alapszempontnak a vizsgálata, amelyen szerzőnk rendszerezése nyugszik. Szerinte az összetett mondatokat lehet ,,a tagmondatok egymáshoz való tartalmi viszonya alapján" vizsgálni (113). „De ezzel szemben van olyan módszer is — mondja —, amely nyelvtani kérdések megvilágításánál magából a nyelvtanból indul ki, s amely éppen ezért szerintünk sokkal következetesebb, sokkal «nyelvtanibb», mint az előbb említett módszer" (113). Ez az általános tétel érvényes'lehet bizonyos vonatkozásokban — pl. az egykori logikai szemlélet egyoldalúságával szemben —, de a közlendő tartalomnak és a kifejezés formájának ez az elkülönítése s a kifejezés nyelvtani szerkezetének a tartalom fölé emelése éppen az összetett mondat vizsgálatában aligha szerencsés. Úgy véljük, az ide sűrűsödő kérdések, amelyekből a kötőszó nélküli mondatszerkezetek szálait akarjuk kibogozni, megkívánnak legalább e; futólagos elméleti alapvetést. B) 1. Nyelvtanaink az összetett mondatot olyan nyelvi egységnek tekintik, amely két vagy több egyszerű mondat egybekapcsolásával jött létre. (így pl. már DALLINGÉR J., AZ összetett mond. tana. Pozsony 1880, 6; SIMONYI, A m. nyelv 1905, 471; BALASSA J., A m. nyelv könyve 415; KLBMM, A mond.-tan elmélete 118; Uő, TörtMondt. 404; TOMPA, M. nyelvism. 51; stb.) Ez a tétel azonban az összetett mondatnak csak bizonyos típusaira nézve érvényes. Máskor — s talán indokoltabban — azt kellene mondanunk, hogy a folyamatos élő beszéd nyelvi kifejezései összetett mondatokra, ezek egyszerű mondatokra bonthatók fel. (Lényegében erre utal TOMPA megjelölése is: i. h.) A beszélő lelkében kialakuló szemléleti kép, a kifejezni szándékolt gondolattartalom ui. életünk sokrétűfejlodése folytán sokszor olyan bonyo-