Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: cirill (ism.) 507

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 509 3. megtelepedett vadász népek az arktikus tengerpartokon; ezek fókára, rozmárra, bálnára s egyéb tengeri állatokra vadásznak; 4. nomád tajgai rénszarvas-tenyésztő, vadász-halász népek; ő. nomád rénszarvas-tenyésztő népek a tundrán és az erdős tundrán; 6. állattenyésztő népek a sztyeppén és az erdős sztyeppén. Tiszta típus azonban nemigen van. Egy népnél több típus is előfordul egyszerre, így a voguloknál, oszt jakoknál, nyenyeceknél, enyeceknél, szclkupoknál, nganaszánoknál kisebb-nagyobb mértékben mind az öt első típus kimutatható. 5. Köztudomású, hogy az orosz kolonizáció a XVI. század végével indul meg. A gyér őslakosságot az egyre keletebbre nyomuló orosz gyarmatosok a XVII. század végén már felülmúlták számarány tekintetében. Ettől az időtől fogva az oroszság szerepe Szibéria legújabbkori történetében egyre jelentősebb lesz. Az őslakosság" az orosz telepesek révén megismerkedik a gazdasági élet fejlettebb formáival. Bomlásnak indulnak az ősi életformák, s a sajátos ősi kultúrák minden megnyilatkozási formájukkal egyetemben egyre inkább a perifériákra szorulnak. így az ősi hitéletnek, az animizmusnak, totemizmusnak, sámánizmusnak ma már csak a legeldugottabb népeknél élnek az emlékei. Szibéria egyre szorosabb kapcsolatokba lép a világ többi részével. Az oroszság egyre nagyobb tömegekben vándorol ki Szibériába. Különösen 1861 után érkeznek. nagy számban oroszok Szibéria területérc. Az orosz telepesek voltaképpen ekkor érik el nagyobb tömegekben a Csendes-óceánt. A városlakók túlnyomó többségét oroszok teszik Szibériában. Ma Szibéria lakosságának túlnyomó többségét ugyancsak oroszok alkotják. Az 1897-es népszámlálás Szibériában 4,7 millió oroszt mutat ki. Ez azt jelenti, hogy akkor Szibéria lakosságának több mint 80%-át alkották az oroszok. Az orosz lakosság száma 1926-ra 9 millióra nőtt, az őslakosság viszont ez alatt az idő alatt vagy nem gyarapodott jelentősen, vagy egyik-másik nép egyenesen fogyott számbelileg. Ma Szibéria nem-orosz népessége mindössze körülbelül 800 Ö00 főre tehető. Ez a szám is több mint harminc nép között oszlik meg. A nem-orosz lakosság többsége, 58% török nyelveken beszél, mongolul pedig 27%-nyi. Mandzsu-tungúz nyelveken beszél 6%, az obi-ugorok 3%-kai, a szamojédok 2,6%-kal, az ún. paleoázsiai népek 3%-kai, a ketek, az eszkimók és az aleutok együttesen 0,3%-kal szerepelnek. A legnagyobb szibériai népek (az 1926-os adatok szerint) így követik egymást: burjátok 238 058 jakutok 237 222 tuvaiak 62 000 altajiak 50 848 hakaszok 45 870 A kisebb népek közül egyesek alig érik el az 1000-ct, mások, mint például a jukagírok, enyecek alig néhány százan vannak (az 1926-os adatok 443 jukagírt, 378 enyecet mutatnak ki). 6. Az 1917-es forradalom Szibéria, őslakóinak az életében döntő változásokat idézett elő. Számos szibériai nép, különösen az elmaradottabb északi vidékeken még úgyszólván az ősközösségi társadalom keretei között élt. Sem írásbelisége, sem saját értelmisége nem volt. Azonkívül a több évszázados orosz gyarmatosítás bizalmatlanná tette ezeket a népeket az oroszsággal szemben. Mindez bizony igen nehéz helyzet elé állította a szovjet államot. A polgárháború és a külföldi intervenciók lezajlása után azonban az új állam bámulatos energiával látott hozzá, hogy polgárainak meghirdetett egyenjogúságát meg is valósítsa. Az elmaradott szibériai népeket különösen nagy körültekintéssel és tapintattal kellett hozzásegíteni ahhoz, hogy eltaláljanak a szocializmushoz. Ezért a fejlődés Szibériában természetszerűleg lassúbb volt, mint a Szovjetunió európai részében. 1931 —32-ben hozták létre a nomád, és falusi szovjeteket, továbbá a kerületi és nemzetiségi körzeteket a területi elv alapján. Ezzel az új társadalmi rend győzedelmeskedett a régieken. Ma Szibériát óriási iskola-, kórház- és egyéb kulturális hálózat szövi át, Szibéria őslakóinak saját írásbeliségük, izmosodó saját irodalmuk, saját értelmiségük van. A szovjet kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy a cári hódítások s az orosz gyarmatosítás rossz emlékeit elfeledtesse Szibéria népeivel. 7. Az uráli népek (osztjákok, vogulok, nyenyecek, enyecek, szelkupok, nganaszánok) együttvéve majdnem 120 oldalt kaptak ebben a munkában, tehát a kötetnek több mint egytizedét. Az egyes népeket tárgyaló fejezetek általában véve azonos séma szerint készültek. Ezért alkalmasint elég lesz, ha a XaHTbi H Mancii című fejezet (570 — 607. 1.) szerkezetét ismertetjük. A fejezet elöljáróban az osztjákok és a vogulok különféle külső elnevezéseivel foglalkozik, majd általános tájékoztatást (Oöiture CBe/teHHfl) ad számukról,. 16*