Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: cirill (ism.) 507

508 ISMERTETÉSEK — SZEMLE (1083. 1.) s egy különálló színes néprajzi térkép. — Meg kell még említenünk, hogy a kötetet igen gazdag és szép illusztrációs anyag teszi még teljesebbe. Az illusztrációk jobbára az antropológiai és a néprajzi múzeumok anyagából valók. 3. Az ember aránylag későn, a felső paleolitban, mintegy 30 — 40 ezer esztendővel ezelőtt jelenik meg Szibériában. Mindenesetre legkorábbi nyomai ebből az időből valók. Az eddigi kutatások ennél régebbi nyomokat nem tudtak kimutatni, úgyhogy igen valószínűnek látszik, hogy — bár a természeti adottságok már az alsó és középső paleolitban is lehetővé tették volna itt az ember megélhetését — Szibéria és a Távol-Kelet vidéke akkor még néptelen volt. A felső paleolitból eddig mintegy 150 emberi lakóhely maradványai kerültek felszínre. Majdnem mindegyik a nagy szibériai folyók völgyében található: az Ob és a Jeniszej felső folyása mentén, a Bajkál-tó és az Angara, Belaja, Irkut, Szelenga, Ónon folyók s a Léna felső szakasza környékén. A Léna mentén a legutóbbi időkben feltárt települések egészen az északi szélesség 61°-ig nyúlnak. Ez a legészakibb pont az egész világon, nemcsak Szibériában, ahol mindeddig paleolit kori emberi települést találtak. A paleolit ban eleinte azonos a fejlődés Szibériában, a Duna, Dnyeper, Don és a Volga medencéjében, tehát ezeknek a területeknek a lakossága kezdetben kapcsolatban volt egymással. Később azonban a kapcsolatok az Uralt ól nyugat ra. lakó csoportokkal megszűnnek, s a szibériai fejlődés egyre sajátosabb jelleg űve válik. Szibériában egy jellegzetes, eredeti paleolit kori kultúra alakul ki. A felső paleolit vége igen fontos időpont Szibéria és a Távol-Kelet népességének történetében: ekkor alakulnak ki az egyéni fizikai tulajdonságokkal és sajátos kultúrával rendelkező embertípusok ezeken a terűleteken. A neolit korba való átmenetet itt is, miként a Föld egyéb pontjain, a termelőerők gyors fejlődése jellemzi. Új, tökéletesebb munkaeszközök jelennek meg, feltalálják az íjat és a nyilat. Sajnálatos módon Szibéria korai neolit kori múltjáról eddig még igen keveset tudunk. A neolit kor legrégibb népességét az Ob északi szakasza mentén számos adat alapján azonban kapcsolatba lehet hozni a vogulokkal és az oszt jakokkal, ennek a területnek későbbi lakóival. Az úgynevezett keleti-uráli (vagy nyugat-szibériai) kultúra kelet felé messze túlterjed az Ob folyón. A késői neolit lelet ek a Jeniszej mentén, Krasznojarszk körzetében azt mutatják, hogy itt a neolit kor végén sok egyezés volt az Urál menti és az Ob menti kultúrával. A Jeniszej középső szakaszának törzsei kapcsolatban lehettek az Urál vidékének, sőt nyugatibb területeknek a törzseivel is. Az is lehetséges, hogy bizonyos törzsek nyugatról vándoroltak keléi felé, s az ő hatásukkal magyarázhatók a jeniszeji törzsek kultúrájának nyugati vonásai. Szibéria őslakossága már a neolit kor végén kialakult, s a kelet felé előnyomuló orosz hódítók lényegében véve ezeknek a népeknek az utódait találják Szibéria területén. Az őslakók többsége a mongoloid rassz képviselője. A mongoloidok Szibéria középső és keleti részeit népesítik be. Nyugat-Szibéria lakói az uráli rasszhoz tartoznak. Az uráli típus elterjedésének keleti határvonala nagyjából a Jeniszej folyó. 4. Szibéria területét a közchmiltban két részre leheteti osztani: a déli és az északi részre. A déli területeken az állattenyésztés és a földművelés, az északin pedig a vadászat, halászat és a rénszarvas-tenyésztés volt a jellegzetes gazdasági forma. A két terület története már a legrégibb időkben eltér egymástól. A déli részt már a felső paleolitban benépesítette az ember, viszonylag fejlett kultúra jött itt létre. Ez a terület a történeti korokban török és mongol államalakulatok kötelékébe tartozott. Az északi területek fejlődése más. A fejlődés itt sokkal lassúbb ütemben ment végbe. Itt úgyszólván a mai napig számos archaikus forma maradhatott fenn. Az itteni kis népek egymástól többé-kevésbé elszigetelten éltek, nagyobb egységeket sohasem alkottak. Ettől függetlenül azonban a legrégibb időktől kezdve érintkezésben voltak a déli területek lakóival s rajtuk keresztül a nagy kulturális centrumokkal. Prémjoik igen korán megjelennek Kína, India, Közép-Ázsia piacain. Külön figyelmet érdemelnek azok a kulturális kapcsolatok, amelyek már a neolit kortól kezdve kialakulnak Nyugat-Szibéria és Kelet-Európa népei között. Az északi területek történetére jelentős mértékben kihatottak az olyan események, mint a népvándorlás, a hunok nyugat felé nyomulása, a türk kánság létrejötte, Dzsingisz kán hadjáratai stb. Az ősi életforma az északi és a déli területeken egyaránt egész az orosz hódításig fennmaradt. Dél-Szibéria állattenyésztő őslakói a földművelés fejlettebb formáit az orosz gyarmatosoktól tanulták el, de kultúrájuk lényegében véve csak a XIX. század folyamán válik földművelő-állattenyésztő kultúrává. A gazdasági rendszer alapján Szibéria népei között a következő csoportok különböztethetők meg: 1. gyalogos vadász-halász népek a tajgában és az erdős tundrán; 2. megtelepedett halász népek a nagy folyók és tavak környékén;