Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vértes O. András: Fr. Kainz, Psychologie der Sprache (ism.) 448

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 497 Magyar Encyolopaediája nem 1633 — 35-ben, hanem 1653 — 5-bén jelent meg (98). — Kresznerics Molnár Albert szótárának nem 1644-ben megjelent kiadását használhatta, mint GÁLDI (390. 1. 46. j.) mondja, hanem a Frankfurtban 1645-ben megjelentet; ezt a kiadást Fábchich (MKál. lv

)

alapján másutt GÁLDI is helyes évszámmal idézi (97). Akad a munkában néhány következetlenség is: Fábchich Magyar Kálopinusa 5r lapját a hasonmáson ,,1. lapja"-ként közli (104 — 5 közt), az itt előforduló Abroncs ugró szót viszont nem 1, hanem ,,5r" lapjelzéssel idézi. — Takáts Rafae lnek Toldalék címen ismert szótárát hol ,,1794" (9), hol BARTHA és MELICH alapján ,,1794 —1797 közt" (255), hol ,,1795 kör." (262) évszámmal közli. A név- és tárgymutató elkészítését ketten is javasoltuk a szerzőnek (510, 536), összeállítását meg is ígérte (536), de nem készítette el, pedig ez több következetlenségtől megmenthette volna. A részletes szómutató (540 — 86. 1. FARKAS VILMOS és RÜZSINCZKY ÉVA munkája) sem pótolja a név- és tárgymutatót. A szómutatóban viszont olyan szavak is szerepelnek, amelyekről a szerző semmit sem mond, csak az idézetekben fordulnak elő, pl. cincifinci. Ezek a könyv használhatóságát nem érintő adatok nyugodtan elmaradhattak volna, ha már valamiben rövidíteni akart a szerző a mutatók terjedelmén. M o k r y B e il j á m i nnak, a Cellarius-szótárak korszerűsítő jenek tárgyalását pl. aligha jut eszébe valakinek a Vérségi szótárait tárgyaló részben keresni (359 — 60), különösen akkor, ha azt látja a tartalomjegyzékből, hogy a „Magyar Cellariumok"-kal külön fejezet foglalkozik (79 — 85). — Szemere Pál nak lappangó nyelvújítási szótáráról a Simái Gazdag Szótára tárgyalása közben, jegyzetben szól kissé részletesebben (295. 1., 188. j.), tehát még csak nem is a „nyelvújítási szótár"-nak tekinthető Első és Második Mondolat kapcsán. Nem pótolhatja a tárgy- és névmutatót az sem, hogy később is többször (316. 1. 278. j., 417. 1. 133. ]., 504. 1.) szóba h'ozza ezt a munkát. — Aki meg akarja keresni, mit mind GÁLDI Csehy József tervezett matematikai szótáráról, aligha fogja kitalálni, hogy „Kazinczy második írói szótára" egyik jegyzetében kell keresnie (316. 1. 279. j.). — Néha saját korábbi megállapításáról is megfeledkezik: Márton István Cellarius átdolgozását (1808) tárgyalva (85), ezt Márton József 1818-i latin—magyarnémet szótára egyik forrásának sejti: az utóbbinak forrásairól szóló részben (185 — 8) azonban Márton Istvánt meg sem említi. Ezek a kisebb fogyatékosságok nem érintik lényegesen a monográfia értékét. Az gazdag anyagával, finom érzékre valló elemzéseivel, a legtöbb esetben helyes értékelésével szótártörténcti irodalmunknak igen jelentős alkotása. Mint minden jó összefoglalás, GÁLDI munkája is elért eredmények összegezése és az újabb feladatok sikeres megoldásának kiinduló pontja. Az elmondottakból kitűnik, hogy az ismertetett mű mindkét szempontból nyeresége nyelvészeti irodalmunknak: nélküle a tárgyalt kor szótárirodalmáról alkotható képünk a mainál sokkal homályosabb, tisztázatlanabb lenne, s a jövő feladatait is kevésbé tisztán és határozatlanabbul látnánk magunk előtt. További szótártörténeti kutatásainknak GÁLDI munkája éppen úgy nélkülözhetetlen alapja, mint ahogyan az ő munkája is MELICH kutatásainak elméleti, módszertani és gyakorlati eredményeire támaszkodik. Felvethetjük végül azt a kérdést, melyek a magyar szótártörténet legfontosabb feladatai az eddig feltárt anyag és problémák tükrében. Anélkül, hogy a felsorolással az elsőbbség kérdését is el akarnók dönteni, a következő főbb feladatokat jelölhetjük meg: 1. a szótártörténet a múlt század negyvenes éveitől napjainkig, 2. a szótártörténet kezdeti korszakainak modern összefoglalása a felújulás koráig, 3. egyes szótárak, főleg fontosabb szótárak részletes elemzése MELICH és GÁLDI módszertani eredményeinek felhasználásával, az elemzett szótár egész szókincsére való tekintettel, figyelembe véve a több kiadás-" ban megjelent szótárak egyes kiadásai közti különbségeket, összehasonlítva a megelőző és a következő szótári hagyomány eredményeivel, 4. egyes szótárcsoportok (pl. egyidejű és egy műfajhoz tartozó szótárak; egységes fejlődést képviselő szótárak, szótári műfajok) szókincsének, szótári technikájának összehasonlító vizsgálata, 5. a kéziratos szójegyzékek, szótárak kiadása, lehetőleg hasonmásban és betűhív kiadásban, kritikai apparátussal, a nem betűrendes („gyökerésző", „bokrosító" stb.) szótárakat szómutatóval v. betűrendes résszel kiegészítve, 6. az egyetlen vagy nagyon kevés példányban ismeretes v. csak külföldi könyvtárakban hozzáférhető nyomtatott szójegyzékeknek, szótáraknak kiadása hasonmásban, az 5. pont alattiak figyelembe vételével, 7. a szótáríró szótári szókincsének és műveiben, nyilatkozataiban használt szókincsének részletes összehasonlítását és elemzését tárgyaló monográfiák készítése (pl. Szenczi Molnár Albert, Baróti Szabó Dávid, Simái Kristóf munkássága alapján), 8. szótártechnikai és egyéb részletkérdések történetét tárgyaló tanulmányok, pl. a címszóalak kérdése, a szótározott alakváltozatok kérdési1

, a nyelvtani alakok megadásának és kiválasztásának kérdése, a bokrosítás kérdése, a származékszók, az összetett szók szótározásának kérdése, az értelmezés módjának és a jelentés-